Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
ban és 1491-ben is 100 fl értékű vizát adtak át. Az érsek esztergomi és budai palotájának személyzete is fogyasztotta.126 Az egyházat illette meg a mezőgazdasági termelés tizedrésze. Az egyházi tizedet az érsek ebben az időben többnyire nem maga szedte be, hanem bérlőknek adta ki. A bérlők évente két részletben fizették ki az érseknek a bérleti szerződésben szereplő összeget.127 Az előforduló személynevekből ítélve területünkön a török háborúk kezdete előtt valamennyi helység magyar volt, a korábbi évszázadokból származó néptöredékek beolvadtak a magyarságba. A települések története 1526-tól a Rákóczi-szabadságharc végéig Lazarus 1528-ban kiadott Magyarország-térképén egy pontsor jelzi a mohácsi csatavesztés után a törökök által feldúlt területet. Elsősorban a Duna mentét, észak felé haladva a folyó mindkét partját és a Duna-Tisza közét érte a török pusztítás. Északon Komárom közelében a pontsor átlépi a Dunát, és közvetlen annak bal partján halad, vizsgált településeink közelében. Ekkor azonban ez a vidék még nem szenvedett komoly károkat a török seregektől. A Lazarus-térkép sok településnevet tartalmaz, a területünkön a gót betűs feliratok között megtalálható Maszod (Naszvad), Guta, Kisgult (Kisgúta), Zouat (Szovát, Szőlős) és Zeli (Szeli).128 Mint már említettem, Gúta legkorábbi helyének emlékét ma a Naszvad határában található Ógúta helynév őrzi. A középkorban ezen a helyen létezett helység ismeretlen időben és okból elpusztult, és az új Gúta délnyugatabbra, a Vág-Duna közelében épült fel, ennek nevét és helyét ma a Nagygúta helynév őrzi. A lakosság egy része átköltözött a határ csallóközi részére, a Kis-Duna és Vág összefolyásával szemben elterülő területre, és létrehozta Kisgúta települést. Ennek időpontja és oka sem ismert. Lázár térképén már ez az állapot látható, fel van tüntetve mindkét település. A 16. században, az 1660-as évek második feléig, két Gúta (Nagy- és Kisgúta) létezett - egyik a határnak a mátyusföldi, másik a csallóközi részén. A 16. századi érseki urbáriumokban, a Liber Sancti Adalberti köteteiben Gúta (Gwtha 1553,129 Gutta 1572130) neve után tették az „utraque”, vagyis mindkét szót. Nagygúta 1551-től mezőváros, Kisgúta 1572-ig prédium (praedium), később már possessio, azaz falu. Gúta nagy kiterjedésű határát a járások 16. századi létrejöttétől a 17. század végéig a Mátyusföldhöz számították. Komárom megye északi részén két járás volt, a Szigeti (később Csallóközi) és az Újvári (később Udvardi). A két járást egymástól a Császta-folyás, illetve a terjedelmes Rakottyás-mocsár választotta el. Gúta a 17. század végéig az Udvardi járáshoz tartozott.131 126 Fügedi: Az esztergomi... 144. p. 127 Fügedi: Az esztergomi... 146-148. p. 128 Žudel, Juraj: Lazarova mapa Uhorska z roku 1528. In Žudel, Juraj: Osídlenie Slovenska v neskorom stredoveku. Bratislava, 2010, 266-290. p. Žudel könyvének térképmellékletén, amely a korabeli északmagyarországi, a mai Szlovákia területének 1511-1530-as településszerkezetét ábrázolja, tévesen tünteti fel Nagygúta (Veľká Gúta) helyét, mivel a Kis-Duna és a Vág összefolyására helyezi a Vág jobb partjára, és nem a bal partra, ahol valójában létezett ebben az időben. 129 MÓL UetC 45 n25 130 MÓL UetC 45 n26. Ekkor Kisgútán 22, Nagygútán 49 portát írtak össze. 131 Edelényi-Szabó: i. m. 2. p. 33
