Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
lakták, a pannonhalmi bencéseknek is származott innen jövedelmük, és birtoka volt ott egy Un nevű nemesnek is. Egy 1297-ből származó oklevél öt tavat említ, amelyek Un birtokában voltak. Ez a rész Un nemesnek a királlyal szembeni hűtlensége miatt 1313-ban Farkas fia Tamás ólublói várnagy birtokába került, aki a Széchenyi család alapítója.111 A Széchenyi család birtokában 1408-ig volt a terület, majd ismeretlen okból a semptei váruradalomhoz került. Alsó- és Felsőszeli a semptei váruradalom részeként a semptei Muscsic birtokában volt, aki 1420-ban az egész uradalmat és a két falut 10 500 aranyért hét évre a bazini György grófnak adta zálogba. 1430-ban ismét a király tulajdonában volt, aki zálogba adta Rozgonyi Istvánnak és Györgynek. Albert király 1439-ben kelt, a Rozgonyiak tulajdonát megerősítő oklevele említi Alsó- és Felsőszelit. Albert király ezután Alsószelit Bazini Miklós gróf fiának, Györgynek adományozta. Alsószeli ettől az időtől kezdve egészen a középkor végéig a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokában maradt, bár ez a birtoklás sem volt egészen problémamentes, mivel a Rozgonyiak Sempte várának és a várbirtokok igazgatásának címén állandóan igyekeztek Alsószelit ebbe a birtoktestbe bekebelezni.112 Területünk egyházmegyei beosztás alapján a kora Árpád-kortól fogva a 20. századig az esztergomi érsekség alá tartozott. Az Árpád-kori kisalföldi lakóházakról a régészeti ásatások számolnak be. A feltárt 10- 14. századi egykori településeken egyöntetűen az egy helyiségből álló, földbevájt veremházak voltak az általánosak, amelyeket kemencével fűtöttek. A 14. század végén változás állt be a falusi házak építésében, amelynek körülményei nem tisztázottak. Folyik a vita a régészek és néprajzosok között, hogy mikor és miként alakultak ki a földfelszínre épített, tapasztott sövényfalú, többosztatú lakóházak a 15-16. században, és jelentek meg különböző melléképületek.113 Az Árpád-korban a születéskor várható élettartam, elsősorban a nagyon magas csecsemőhalandóság miatt, 29 év körül volt. A falvak lakosságának átlagos száma a 10. században 58 fő körül lehetett, és fokozatosan emelkedett a 13. században 140 főre. Ez a szám bizonyos áttelepülések folytán a településhálózaton belül a 15. század végére 115 főre csökkent. A falvak nagyságáról vidékünkön az első adat Gégről származik, ahol 1075- ben 20 halászt említenek. A 13. század elején Szántón 58 családfőt írtak össze. Ezek alapján népes falvakról beszélhetünk területünkön.114 115 Más vélemény szerint azonban az említett egyházi tulajdonban lévő falvak az egyház szervezőmunkája útján létrejött, összetelepített munkaközösségek voltak, és lélekszámúk magasabb volt az országos átlagnál.116 Új jelenség volt a magyar települések történetében a mezővárosok (oppidumok) 111 Sedlák Vincent: Alsószeli a középkorban. In Haraszti Mária (szerk): Alsószeli falumonográfia. Alsószeli, 1990, 13. p. 112 Uo. 15. p. 113 Takács Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok). In Cseri Miklós (szerk.): A Kisalföld népi építészete. (A Győrött 1993. május 23-25-én megrendezett konferencia anyaga). Szentendre-Győr, 1993, 7-53. p. Lásd továbbá a témához kapcsolódó tanulmányokat a Cseri Miklós-Tárnoki Judit (szerk.): Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig (A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga). Szentendre-Szolnok, 2001 c. kötetben 114 Györffy: i. m. 395-397. p. 115 Kristó Gyula: Magyarország lélekszáma az Árpád-korban. In Kovacsics József (szerk.): A Honfoglalás és az Árpád-kor népessége. Az 1995. február 16-án Budapesten megrendezett Népesedéstörténeti Konferencia előadásai. Budapest, 1995 30
