Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
lakoztatva ástak csatornákat is, de ezek - még ha foknak hívták is őket - nem tekinthetők fokoknak. Mesterséges fok nem létezik.”58 Abban ma már egyetértenek a kutatók, hogy az alacsony alföldi tájakon, így területünkön is, már a középkorban, egészen a vízszabályozásokig léteztek mesterséges árkok, medrek, melyek segítségével az ember tudatosan próbálta hasznosítani a folyók kiáramló vizét. Tehát az újkori folyószabályozások megkezdése előtt is léteztek vízügyi rendszerek, vízépítési technikák, azonban ezek nem a folyóvizek, áradások gyors levezetését, a vizek kiáradásának megakadályozását szolgálták elsősorban, mint napjainkban, hanem ellenkezőleg, a vizek szétvezetését és sokoldalú hasznosítását. Az Árpád-kori oklevelekben a csatornákat latinul a fossata, fossatum szó jelölte, magyarul árok, áruk néven említik. Tany közelében említenek 1268-ban egy Végág nevű vizet és ennek közvetlen közelében egy hosszan húzódó fossatumot.59 1206-ból Negyed határleírásában említenek egy olyan fossatumot, amelyen keresztül víz folyt a Caristis nevű halastóba egy másik halastóból.60 Az árok szó helynévként is előfordul az oklevelekben. Apácaszakállas határában említenek Áruckh nevű halászó helyet.61 Az árok név térképeken is megtalálható. A III. katonai felmérés a Császta folyását Gúta határában Császta patakként jelöli. A felső folyásánál Ekecs határában, Aszód közelében egy szakaszát Császta árok néven tünteti föl a térkép (III. katonai felmérés 1:25 000). Fényes Elek 1848-ban kiadott művében így írja le a Császtát: „Poson vármegyéből Vas árúitól, Aszód pusztánál jő be [Komárom vármegyébe - A. B.j, s mély árkával Apácza-Szakállas, Ekecs, Gutta, Bálvány-Szakállas, Keszegfalva határain keresztülfolyván... a Vágh-Dunába szakad; felső árka az érnek éppen olyan, mintha hajdan csatorna lett volna, jelenleg azonban a töltések által elfojtatott.”62 Fényes nemcsak a Császtát, de Dudvágot is mesterséges csatornának tartja, azt is tudni véli, hogy ez utóbbi a rómaiak idejében készült.63 Ezeket a vízlevezető árkokat, ereket, medreket rendszeresen tisztítani kellett. Még a török hódoltság zavaros időszakából, 1640-ből és 1657-ből is maradtak ránk megyei közgyűlési rendeletek az Öreg- és a Kis-Császta csatornák kitisztításáról.64 A vízszabályozások során a 19. és 20. században a régi folyómedrek egy részét felhasználták belvízlevezető csatornák építésénél.65 58 Deák: Válasz Andrásfalvy... Hidrológiai Közlöny 2002/2. 59. p. A kutatók által felállított egyes elméletek, leírt vízügyi rendszerek egymáshoz való viszonya nem tisztázott egyértelműen, és bizonyára évtizedekre ad majd munkát a régészeknek, történészeknek és néprajzosoknak egyaránt. Andrásfalvy Bertalan Takács Károly régészeti kutatásainak eredményeit úgy tekinti, mint amelyek az ártéri gazdálkodás, a tudatos vízgazdálkodás középkori létét bizonyítják. (Andrásfalvy: i. m. 13. p.) Ugyanakkor Takács Károly szerint kutatási eredményei ellentmondanak Andrásfalvy elméletének. (Takács Károly: Fokgazdálkodás vagy valami más? Korall, 2000. 149-151. p.) Munkámnak nem célja állást foglalni a fokok mesterséges, vagy természet alkotta voltáról folytatott vitában, sem értékelni az egyes elméleteket. A továbbiakban csupán helyi adatokkal igyekszem gazdagítani az ártéri gazdálkodás irodalmát. 59 Takács K: Árpádkori csatornarendszerek... 303. p. 60 Uo. 61 Alapy: i. m. 31. p. 62 Fényes Elek: Komárom vármegye leírása (1848). Pozsony, 1994, 14. p. 63 Uo. 171. p. A Dudvágról a helyi emlékezetben még Pesty gyűjtése idejében is élénken élt a tudat, hogy mesterségesen készült. „Dodvág melly a’ Megyercsi határ szélén foly készített canálist mutató mély árkával..." (Ekel). „Dodvág medre lapos mellyet a' víz csinálté vagy úgy hányatott ki csatornának nem tudatik..." (Túriszakállas). 64 Gyulai Rudolf: Törökvilág Komárom megyében. Komárom, 1894, 105. p. 65 Szabadi: i. m. 158. p. 21
