Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
szembetűnőbb építészeti sajátossága, hogy mesterségesen magasított halmokon épültek. A töltések megépülte előtt elég volt természetes magaslatra építeni a kunyhókat a gyümölcsösökben, mivel az ár szétterült a határ nagy részén. Mikor azonban a töltések közé szorították a folyókat, megemelkedett az árvízszint. A házdombot talicskával hordták össze. Az ártéri lakóházak építőanyaga az idők folyamán változott, némi késéssel követte a belterületi házak és a tanyák építésénél beállt változásokat. Az emlékezetben élő legrégibb lakóházak sövényfalúak voltak. Szilvafa karókat ástak le, ezeket befonták vastag vesszővel, majd betapasztották. A harmincas-negyvenes években már vályogból, téglából építkeztek. A 20. század elején az ártéri házakat náddal fedték, később cseréppel. A lakóházak jóval kisebbek voltak, mint a belterületi házak. Nem volt ritka az olyan lakóház, amely csupán egy helyiségből állt. Mivel gazdálkodást az itt lakók nem folytattak, gazdasági épület céljára csak egy-két nádból, deszkából összerótt kis ól, kamra szolgált a ház körül. Az ólak általában a ház közvetlen közelében, a dombon álltak. Ha itt már nem volt hely, a domb mellett építették fel. Ilyenkor általában földbe ásott lábakon épültek, hogy a kisebb áradások miatt ne kelljen az állatokat kihozni a hullámtérből a töltésen túlra. A két háború között a kemence már kikerült a lakóházból, ezt is lábakra állították a házdomb mellett. Adatközlőim mesélték, hogy néha csónakkal mentek kiszedni a megsült kenyeret, mivel közben megáradt a víz. Kutat ritkán ástak az ártérben, még emlékeznek rá, hogy a folyóról hordták a vizet iváshoz, főzéshez, vagy a szomszédba jártak a kútra. Ha ástak kutat, ez közvetlen a bejárat előtt, a dombon készült. A lakóházak berendezése is elég szegényes volt. Kevés család tartott tehenet az ártérben, számukra a takarmánynak a szénát úgy tárolták, hogy a domb mellé fából lábakat ástak le, ezekre vastag karókat helyeztek, egyik végük a lábakon, a másik a dombon nyugodott. Erre az állványra került a széna. Különösen áradások idején voltak elvágva a külvilágtól az ártérben lakók. Minden családnak volt ladikja, ilyenkor ezzel közlekedtek. Nagyobb áradások idején a kilincshez volt kikötve a csónak, a víz a domb tetejéig ért. Évente általában kétszer-háromszor áradt ki a folyó, elöntve ilyenkor az ártereket. Ritka volt azonban az olyan árvíz, hogy a házdombokat is ellepte volna az ár. Ilyenkor az állatokat kihozták csónakkal, és néhány napra a töltésen túl, rokonoknál húzta meg magát a család. Kocsis, lovas ember nem volt közöttük, szállítóeszközük a talicska és a tragacs volt. Az első kerékpárok a harmincas években jelentek meg. Kosarat fonni, hálót kötni sokan tudtak, néha még az asszonyok is. Apáról fiúra szállt a családokban a kézügyesség. A kosarakat a környező falvakba hordták eladni kerékpárral, a hálót a gútai hálógyár részére kötötték, vagy halászoknak megrendelésre. Ősszel, mikor beérett a termés, mivel a kis házakban nem volt hol tárolni a gyümölcsöt, többen összefogva fogadtak egy kocsit, és elvitték Érsekújvárba, Negyedre, néha távolabbi falvakba is eladni. A potyogást is megvették a két háború között. Az ártérben élők kialakítottak egy sajátságos együttélést a folyókkal, amelynek során kihasználták az áradásokat, az ártér adta lehetőségeket. Ez az ártéri gazdálkodás korábbi hagyományokra, életformára támaszkodott. Némileg megváltozott körülmények között, összeszűkült területen tovább élt a korábbi több évszázados gazdálkodási forma. Az itt lakóknak állandóan figyelniük kellett a vizek áradását. Úgy tartották, ha megszólal a szajkó, hamarosan jön ár. Ilyenkor amit lehetett, fölraktak a házdombra, boglyába rakták a szénát a dombon. Az ártér domborzata tagolt volt, gyűrök és huvalok váltották egymást. Különös jelentőségük volt a kubikoknak, amelyek az árterek legalacsonyabban fekvő részei voltak. Ezek a töltés mellett húzódó széles árkok voltak, innen nyerték valaha a föl-122
