Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
A csehszlovák kormány 1919 tavaszán hirdette meg a földreformot, amely az egyik legjelentősebb beavatkozás volt a 20. században az évszázados birtokviszonyokba. Az első lépésben zárolta az ország területén található összes 150 hektárt meghaladó mezőgazdasági (szántó, kert szőlő, legelő), és a 250 hektárt meghaladó vegyes jellegű (szántó, rét, erdő) birtokot. A következő év folyamán számos törvény és rendelet jelent meg, amely foglalkozott a földreform végrehajtásával, a földek kiutalásával, a kárpótlással és az Állami Földhivatal felállításával. A törvények jelentős részét 1919-ben fogadta el az ideiglenes nemzetgyűlés, amelyben csupán cseh és szlovák nemzetiségű képviselők ültek, holott az új állam nemzetiségileg rendkívül kevert volt. Az első népszámlálás alkalmával 1921-ben az ország lakosságának csupán 65,5 százaléka vallotta magát csehszlováknak, a legnagyobb létszámú kissebbséget a németek és a magyarok alkották. A két háború között a fiktív csehszlovák nemzetiséget ismerték el hivatalosan, külön cseh és szlovák nemzetet nem. A földhivatal vezetésében, amelynek a földreform végrehajtásban rendkívül nagy szerepe volt, egyetlen nemzetiségi sem kapott helyet. Bár a törvények betűjében ez nem érhető tetten, a földreform végrehajtása egyértelműen szláv nemzeti célokat szolgált.451 A földreform Szlovákia földalapjának csaknem 36 százalékát érintette. 1934 végéig Szlovákiában 1 407 162 hektár, Kárpátalján 245 888 hektár föld esett a földreform hatálya alá. Ezen belül Szlovákiában 504 120 hektár, Kárpátalján 46 413 hektár volt a mezőgazdasági terület.452 A földreform szempontjából ez utóbbinak volt a legnagyobb jelentősége. A mezőgazdasági területek mintegy kétharmada Szlovákia és Kárpátalja déli, magyarlakta területeire esett, de egyben a nagybirtokok földtulajdon-részesedése is itt volt a legmagasabb. Különösen jelentős területeket foglalt el délen az esztergomi érsekség 51 ezer hektárnyi birtoka. Ezek alapján itt volt a legnagyobb a zárolt területek aránya. Volt járás, ahol a földalap 40-45 százalékát is elérte. A magyarlakta déli járásokban a lefoglalt földterület 325 852 hektárt tett ki.453 Ennek a hatalmas földterületnek csupán töredékét, Szlovákiában 1935 végéig összesen 22 320 hektárt,454 más adatok szerint 26 863 hektárt455 kapták tulajdonba magyar nemzetiségű személyek. A magyarlakta vidékeken a földreform hatálya alá eső földterületből 1929 végéig 238 538 hektár földterület sorsáról döntöttek, 87 314 továbbra is lefoglalva maradt. A lefoglalás alól feloldott földterület a felhasználás szerint a következőképpen oszlott meg: 108 258 hektárt a régi földbirtokosok visszakaptak, 29 583 hektárt a telepítések, a kolonizáció céljára használtak föl, a maradékbirtokok 32 263 hektárt tettek ki, különféle apró parcellázások céljára 56 071 hektár jutott, és 12 463 hektárt államosítottak. Az új birtokosoknak kiutalt földterületekből az egész országban csupán 3% jutott a kolonizáció céljaira, míg a magyarlakta vidékeken 22,71%.456 Ez a magyar vidékeken azt jelentette, hogy telepesfalvakat, kolóniákat hoztak létre, ahol szlovák, morva és cseh telepesek vásárolhattak birtokot. A telepesfalvakat csoportosan, céltudatosan hozták létre, lehetőleg úgy, hogy az egységes magyar etnikai tömböket földarabolják. Az állami és a kisebb magánkolóniákat is összegezve 451 A földreformmal kapcsolatban lásd Angyal: Érdekvédelem... Machnyik Andor: Csallóköz. Gyakorlati agrár- és szociálpolitika 1935. Pozsony, 1993. és Simon: i. m. 452 Štatistická ročenka republiky československé. Praha, 1936, 49-50. p. 453 Machnyik: i. m. 16. p. 454 Vadkerty Katalin: Utószó. In Machnyik: i. m. 208. p. 455 Simon: i. m. 58-59. p. 456 Machnyik: i. m. 19-20. p. 117
