Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
volt a kollát, ahol az állatok voltak. Az istálló hátsó, zárt oldala észak felé nézett. A korláton belül volt a vályú, ahova az akó mellett ásott kútból merték a vizet az állatoknak. Az istálló közelében volt egy szobából és hideg, vagyis szabadkéményes konyhából álló ház, ahol a birës lakott a családjával. A béres fizetsége fejében állatokat tarthatott az akolnál a gazdáéival együtt. A gazda néha meglátogatta a lakóját, ilyenkor hozott élelmet, tiszta ruhát, meg amire szüksége volt a kint lakónak. A korlátban egész évben összegyűlt trágyát ősszel hordták ki a földekre.420 Az akiok közelében rakták nagy kazlakba a szénát, az állatok téli takarmányát, itt nyomtatták el a gabonát. A szemet átvitték Gútára, a szalma és a törek itt maradt az állatok részére. A csordák szétverése után hozták át a gazdák a folyókon túli aklaikhoz az összes állataikat, beleértve a fejősteheneket is. Itt legeltették őket, míg a hó le nem esett. Ezután a tehenek egy részét átvitték Gútára, a többi állat az akolban telelt. Kihajtás után, nyárra csak egy pár igás állat, amellyel a munkákat végezték a földeken, és egy fejőstehén maradt az akolnál. A 19-20. század fordulója táján már gyakran előfordult, hogy nem a béres, hanem egy családtag vagy szegényebb rokon lakott a házban, aki az állatokat gondozta, sőt előfordult, hogy a gazda fia megnősülvén, maga költözött ki a feleségével ide, és itt alakította ki saját gazdaságát. A beltelkeken található istállókban csak a kocsis lovak és a kisborjúk számára volt hely. Az udvaron lóakót vagy marhaakót emeltek. Ez egy kerek térség volt, sövényből font kerítéssel kerítve, amelynek magassága a 2 métert is elérte. Teteje nem volt. Közepén volt egy kerek jászol, abba hányták a takarmányt. Sokszor telente úgy behordta a hó az egész akót, hogy a marhának a lehelete olvasztotta ki a havat, onnan vették észre, hol van a marha.421 Gútán a jobbágyfelszabadítás utáni évtizedekben, a parasztcsaládokban általános öröklési rend szerint, a gazdaság alapját képező földbirtokhoz a gyermekek csak a szülők halála után jutottak. A fiatal házas fiú, aki addig szülei gazdaságában dolgozott, amenynyiben a felesége nem hozott földet a családba, csak a szülei segítségével tudott saját, leggyakrabban tanyai gazdaságot alapítani. Az ősi gazdaság felszerelésére, igaerejére, a gyakran édesapjától használatba kapott néhány hold földre, vagy részébe, haszonbérbe vállalt földekre támaszkodva tudta kialakítani saját gazdaságát, amely a tanyán könnyebben sikerülhetett, mint a túlnépesedett faluban. Az ilyen új tanyai gazdaság elsődleges célja az alapvető fogyasztás (táplálkozás és ruházat) önálló biztosítása volt. A teljes önállósodás, függetlenség megteremtése hosszú, gyakran évtizedekig tartó folyamat volt, gyakran csak a szülők halála után sikerült teljesen.422 Az önálló megélhetést biztosító legalább 15-20 magyar hold földdel és ehhez mért gazdasági felszereléssel és igaerővel kevés parasztgazdaság rendelkezett már ebben az időben. A kisebb, 5-10 magyar hold közötti birtokkal rendelkező gazdák nagy része nem tudott jobb takarmányt és abrakot igénylő lovat tartani, ezért igásállatoknak fiatal ökröket használtak. Kétéves tinókat vettek, igába tanították, 1-2 évig tartották, és közben elvégezték velük a kis gazdaságukban szükséges igás munkákat. Nyáron csordára adták a tinókat, majd teljesen kifejlett állapotban adták el őket nagyobb gazdáknak, vagy hizlalásra ráállt uradalmaknak. A kifejlett 420 Vö. Szabadfalvy: i. m. 421 FEgy. 422 A parasztgazdaságok kialakulásának küzdelmes folyamatáról gazdag ismeretanyagot nyújt Fehérváryné Nagy: i. m. 106
