Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
A térképen található sokféle név és jelölés (akol, istálló, szállás, ház, major) is jelzi, hogy az átalakulóban lévő változó gazdálkodás és határhasználat sokféle funkciójú gazdasági telephelyet, lakóházat, időszakos kinntartózkodásra szolgáló szórványtelepülést hozott létre, amelyek egymás mellett éltek és működtek, és folyamatosan változtak. Léteztek még az egykori akiok, és állatteleltető szállásként működtek, de funkciójuk a szántóföldi művelés terjedésével némileg változott. A földművelés kiterjedése befolyásolta a gazda kinntartózkodásának idejét, a gazdasági eszközök és termények tárolását. Megjelennek új gazdasági telephelyek, amelyek mint szántóföldi farmtanyák jönnek létre, és egész évben lakottak. Új jelenség az állandó kiköltözés a gyümölcsösökbe, amely elsősorban a gútai szegények körében terjedt el. A túlzsúfolt belterületről sokak számára a kertekbe való kiköltözés a lakóházszerzés egyetlen útjának bizonyult. Sokan nem is rendelkeztek más ingatlannal, mint egy kis gyümölcsöskerttei. A kertekben történő spontán, engedély nélküli építkezéseknek a gútai képviselő-testület 1887-ben gátat akart szabni. „Általános panasz tétetett hogy a határban különösen a kertek és erdőkben csekély területeken lakóházak emeltetnek hatósági engedély nélkül...”416 A csőszöknek és határbíróknak feladatul adja a község vezetése, hogy az engedély nélküli építkezéseket akadályozzák meg. Az építkezést a határban nemcsak azért tiltották, mivel engedély nélkül építkeztek, hanem elsősorban azért, mivel nem gazdasághoz kötődtek a lakóházak, ilyennel nem is rendelkeztek a szegényebbek, csak lakóhelyül szolgáltak. „A bíró jelenti, hogy sok házat csinálnak a határban egyes lakók, kiknek lakhelyükhöz megélő vagyonuk nincsen.”417 Az épületek lerombolását is elrendelik, azonban a határozatot a város lakói közül többen megfellebbezik, és hiába ad igazat a megye a gútai képviselőknek, az építkezések tovább folynak. Lassan a határ minden része benépesül, a tanyák ellepik a magánkézen levő földterületeket, így a gyümölcsöskerteket is. A 19. század végén lezajlott tanyásodás folyamata már a néprajzi gyűjtések révén is jól bemutatható. Fél Edit 1942-ben végzett gútai kutatása alkalmával megállapította, milyen fejlett a helyi tanyarendszer, és említést tesz a szomszédos falvakról is. „A környéken mindenütt vannak tanyák a határban, így az ekecsi határban, Bogya, Megyercs, Keszegfalva határában, mind a négy községgel határos Gúta...”418 Kutatásai szerint régen a tanyai épületek között volt olyan is, ahol csak istálló volt, de olyan is, ahol csak lakás. Az épületeknek fonott faluk volt, sárral betapasztva, nádból volt a tetejük és a padlásuk is. Az istállókban csak egy-egy cselédféle ember lakott. Az állat akóban telelt. Volt kotlát vagy akókerítís az istálló mellett 15-20 darab marha számára. Az akó közepén kerek jászol volt. A magányos béresek kint az akloknál egész télen tejen és szalonnán éltek. Esténként a közelben lévő akiok lakói összejöttek olyan helyen, ahol lakás is volt, ott dudáltak, mulatoztak, diskuráltak. A tejet ki forraltan, ki nyersen itta. Akik a városhoz közel, pl. „Őrtínybe tanyáztak", naponta behozták a tejet. A 19. század végén kezdtek az istálló végéhez kis lakóházakat csinálni, amelyben nyáron a gazda is kinn volt, télre pedig kiküldte a cselédet. Ahol az istállón kívül lakás is volt, vagy csak lakás volt, ott már asszony is kint élt.419 Szabó István 1893-ban született gútai adatközlőm szerint az akiok a gyürekén épültek. Sövényfalú, nádtetejű istállók voltak itt, amelyeknek a déli oldala nyitott volt. Ez előtt 416 GVH 1886-1888. tjkv. 124. sz. b. (december 6.) 417 GVH 1886-1888. tjkv. 127. sz. b. (december 8.) 418 F. E. gy. 419 FE gy. EA 1497. 105
