Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
„Szerintem ez a gyerek adottságaitól függ elsősorban, mert hogyha tényleg egy nagyon nem fogékony gyerekről van szó, akkor tényleg jobb, hogyha azt a szlovákot is elejétől kezdve úgy nyomjuk belé. De szerintem hogyha fogékony a gyerek, akkor megtanulja így is, úgy is. És nem látok benne nehézséget. Viszont én tudok olyan esetről is, hogy pont ezért, hogy elkerüljék, hogy a gyereknek ne legyenek nehézségei, akkor alapiskolától kezdve szlovákba íratták, és hát a gyereknek vannak bizonyos határai, és a gyerek otthon magyar szót hallott, beíratták elsőbe, és írni, olvasni, a gyerek azt se tudta, hogy mit mond, és bukdácsolt nekik.” (Vegyes házasságban élő magyar nő) A legtöbb konfliktust okozó vegyes házasság, amikor falubeli magyar származású nő vagy férfi a társát nem falubeli szlovákok közül választja, hanem egy másik régióból. A fiatalok tanulási vagy munkavállalási célból elhagyják a falut, s így nagyobb lehetőségük van arra, hogy szlovák többségű közösségből szlovák élettársat válasszanak maguknak. Gyakori viszont, hogy anyagi megfontolásból vagy a rokonsági kapcsolatok miatt idővel Széliben telepednek le. A rendszerváltás után kötött vegyes házasságokra már nem jellemző az „előzékeny" nyelvváltás, ezekben a házasságokban a szlovák fiatalok kis számban tanulnak meg magyarul. A vegyes házasságból született gyerekek identitásválasztását nagy mértékben befolyásolta a nagyszülők határozott vagy határozatlan iránymutatása, illetve az, hogy gyermeküket a magyar vagy a szlovák tanítási nyelvű iskolába íratták-e be. Amennyiben szlovák tanítási nyelvű intézetbe adták gyereküket, előre kijelölték számára a felsőbb iskola nyelvét is és növelték annak esélyét, hogy később szlovák nemzetiségű élettársat választ magának. A vegyes házasságokban született fiatalok nemzeti identitásának kialakítását nagyban meghatározta tehát a családi irányítás, illetve az, hogy iskoláit milyen nyelven végezte: „(Te magadat szlováknak vagy magyarnak tartod?) Abból a szempontból, hogy szlovák iskolába jártam, jobban ki tudom magamat fejezni és így beszélgetni szlovákul, hát akkor így inkább szlováknak, no de hát most ez hogy a národnosty, az nekem az magyar, tehát a nemzetiség az magyar." (Vegyesházasságban élő nő) Ha viszont a vegyes házasságban élő szülők magyar tanítási nyelvű intézetbe adták a gyerekeiket, akkor az általában azzal járt, hogy a gyerekek a felsőfokú tanulmányaikat is magyar nyelven végezték Szlovákiában vagy magyarországi felsőoktatási intézményekben. Ez utóbbi esetekben viszont fennállt annak a lehetősége, hogy a Magyarországon tanuló fiatal iskolái befejezése után az anyaországban telepedik le. Ezt pedig a szeli közösség veszteségként éli meg, így némely értelmezésben a gyerekek szlovák iskolába járatása biztosítéka annak, hogy a fiatalok helyben maradnak.8 A két Szeli magyar közösségében ezen okok miatt a gyerekek iskolaválasztása állandó konfliktusforrás családi és közösségi értelmezésben egyaránt. Az iskolaválasztás kérdését emellett összekötik a napi politikával. „Hogy miért íratják szlovák iskolába? Azért, mert, nem tudom, talán szerintem az emberek, ez egy durva és kemény szó, gerinctelenebbekké válnak... a környezet végett? A környezet nyomására? (Mire gondol?) A környezet nyomására úgy, hogy azért elhangzanak... ugye, most a politikai helyzet is, és akkor úgy gondolják, hogy könnyebb lesz. És 8 Természetesen, az értelmiségi pályára lépő fiatalok abban az esetben is gyakran elköltöztek a faluból, hogy ha szlovák iskolákban végezték a tanulmányaikat, hiszen az értelmiségi állások korlátozottan vannak a mikrorégióban. 96
