Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

csak, de nem, nem. Kaptam, kaptam, hárman vagyunk." (Idős cseh származású, vegyes házasságban élő nő)

A katonafeleségeknél a magyar rokonság minél hamarabb igyekezett feloldani a nyelvi határokat, és ez volt az érdeke a családba bekerült fiatalasszonyoknak is. Ők szinte kivétel nélkül megtanultak magyarul, hiszen ez feltétele volt a magyar többségű településeken való konfliktusmentes életüknek.

„Hát, itt idősebb nénik laktak a szomszédban. Mind öreg nénik. És azok ide beültek, kíváncsiságból, ott hátul volt a konyha, itt kezdtem el az életet. Aztán felépítettünk a férjemmel, de itt hagytuk. És, ügyi, bementek oda a kiskonyhába, és akkor ott körülültek, voltak hárman-négyen is, én köztük. Na. És nekem nem szabadott mondani, hogy, kimentem, (azaz nem mehetett ki a konyhából), akkor, ugye, azt mondták, hogy lenézem őket, vagy valami. Nem, ott ültem és hallgattam őköt. És na, és, ha már ott vagyok, ha ugye azt... este megbeszéltük a férjemmel, a mamával, hogy mit fogunk főzni, és akkor nem tudtunk hozzáállni, anyuék tudták, hogy nem probléma, és, de együtt voltunk, egy konyhán voltunk, hát, nem is illett, hogy külön legyünk, mit fognak mondani a faluban. S akkor, ügyi, lassan megtanultam magyarul. Hát, férjem, este megbeszéltük (ti. a férje tolmácsolásával) a mamával mindent, hogy mi lesz, ügyi, mama, mindig megmondta neki, hogy körülbelül ezt vagy azt, én megkérdeztem tőle, hogy kérdezze meg a mamától, hogy mi lesz, és akkor osztán úgy is (...). Úgyhogy én vótam az, aki igyekezett, ügyi, hogy ne legyen valami baj.” (Idős cseh származású, vegyesházasságban élő nő)

A cseh-magyar vegyesházasságban élő családoknál gyakori volt az is, hogy a gyerekeiket magyar tanítási nyelvű iskolába íratták be. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a magyar iskolának jobb volt az eszközellátottsága, másrészt, hogy a gyerek a családban használt nyelvek - cseh vagy magyar - valamelyikét vigye tovább és ne egy harmadik nyelven tanuljon.

„Munkahelyen többnyire, ugye, a szlovák meg a magyar, de én a magyar faluban dolgoztam, ott voltak szlovák családok is, úgyhogy nagyon rendesek voltak, nem volt így semmi gond, nem volt semmi baj. Csak egy probléma volt, akkor, mikor a lánkák mentek magyar iskolába. Akkor azt mondták (ti. a szlovák munkatársak), miért mennek magyar iskolába a lányok? De megin megbeszéltük a férjemmel, hogy magyar iskolába mennek azért, hogy szlovák iskola olyan volt, hogy egytől négyig egy helyiségben. És a magyar iskola, ugye, megvoltak az osztályok. És azok a gyerekek meg is tudtak tanulni. Nem ahol tizennyolc gyerek az osztályban, mint a negyven gyerek egytől négyig. És hát az apjuk, ügyi, magyar.” (Idős cseh származású, vegyesházasságban élő nő)

A szlovák-magyar vegyes házasságoknak a két Széliben manapság már csak két fajtája van. Az első, amikor falubeli szlovák és magyar fiatalok kötnek házasságot egymással, a másik, amikor más településről származó szlovák társ kerül be a családba. A falubeli szlovákokkal való vegyes házasság nem jelent komolyabb problémát a magyar családokban, egyrészt mivel a szeli szlovákok beszélnek magyarul, másrészt az azonos falubeli származás felülírja a nemzetiségi különbséget. Ahogy egyik interjúalanyom fogalmazott arra kérdésemre, hogy mit szólna ahhoz, ha a fia szlovák lányt venne feleségül: „Hát, ez a nép már megszokta aztat, senki nem izéi azon, hogyha... mondom, hogy annak tanítónak a fia is szlovák lányt vett el, s nem szóltak semmit. Nincs ezzel gond." (Idős magyar nő)

A falubeli származású szlovák-magyar családokban általában a magyar és a szlovák nyelvet is használják, s a gyerek iskolaválasztásában az volt meghatározó, hogy melyik fél rokonsága volt nagyobb befolyással a fiatal párra, illetve hogy a fiatal család hogyan képzelte el gyermekei további érvényesülését.

95