Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

vótunk összekeverve szlovák magyarral, s ha ő (a magyar kolléganője) magyarul beszélt, én szlovákul, s amúgy is megértettük egymást, úgyhogy igen jó parti vótunk. Igen jó barátok vótunk, még most is, én nem mondhatok semmit senkire, úgyhogy megvótunk mi, magyarok szlovákok egybe. (Családban hogy beszéltek?) Hát a gyerekekkel úgy szoktunk, ültünk az asztalnál négyen, a férjem a gyerekekkel magyarul, én szlovákul, én mindig. Úgyhogy mind a két gyerek beszél magyarul. A lányom jól beszél, a fiam az már nehezebben, de olvas és ír is magyarul. Szlovák iskolába jártak, de olvas és ír is magyarul." (Idős szlovák nő)

A harmonikusnak látszó nemzetiségi viszonyok és az előzékeny nyelvváltás ellenére, a szeli magyarok körében komoly feszültség forrás a nemzetiségi identitás kinyilvánítása körül kialakuló bizonytalanság. Annak ellenére, hogy sok vegyes házasságban született falubeli kettős nemzeti identitás szerint határozza meg magát (Bindorffer 2001: 173-184). Ezeket a részben magyar származású fiatalokat a magyar közösség elkötelezett, kemény magja már nem tartja a közösséghez tartozónak.

„Mert most még jó, most kimutatjuk azt, hogy mit tudom én, hetven százalék, hetvenöt százalék, nem is tudom pontosan, mennyi most a magyarság és a szlovákság aránya, azt hiszem hetven valamennyi körül van, na de abba benne vannak ilyenek is, akik mint hallottátok, több mindenki itt az utcából, meg minden. Jó, az egy dolog, hogy magyarnak vallja magát, de minek, ha így mondjuk. Az már a magyarság számára elveszett az az ember, aki semmi mást a magyarság érdekében nem tesz, csak azt, hogy jó, esetleg vállalja, hogy ő magyar, magyar nemzetiségű, mint mondja, maďarská národnosť, így mondja, de már magyarul se tudja, hogy mi az.” (Középkorú magyar nő)

S így bár van egy sajátos szeli nemzetiségi lokális identitás, melynek alapja a közös falubeli származás, adott esetben a közös felekezetiség vagy a nyelv, amennyiben mindez nem társul „aktívan" jelzett nemzeti identitással, megrovás, retorzió érheti az adott egyént. A magyar közösségi elvárás szigorúan szabja ki a közösség határait. így az iskola tanítási nyelvének a megválasztása és a nemzetiségi aktivitás egyben a nemzetiség választásává is válik Széliben:

„Elsősorban az, hogy a gyerekeit is magyarba íratja, ő biztosítja valójában azt, hogy az utódai is magyarok lesznek, és itt nem szakad meg így a folyamatossága a magyarságnak. (Mitől számít valaki akkor Széliben magyarnak?) Hát ettől, és például az is, hogy a faluban itt van a sok rendezvény, az, hogy valóban teszünk a magyarságunkért, a kultúra területén, mindenféle módon szervezünk, mindenféle akciókat, falunapokat, mindent. És hogy egyáltalán kinyilvánítani, hogy hát én igen, én valóban hova tartozom.” (Középkorú magyar nő)

Vegyesházasságok és az iskolaválasztás

A két Széliben a vegyes házasságoknak6 hagyományosan három „fajtája” van. Első esetben magyar nő vagy férfi falubeli szlovák nővel vagy férfivel házasodott össze. A második esetben magyar nő vagy férfi a magyarországi Tótkomlósról áttelepült szlovák nemzetiségű férfit vagy nőt választott élettársául. A harmadik esetben pedig a falubeli magyar férfi Csehországnak vagy Szlovákiának olyan részéből vitt haza feleséget, ahol nem laknak magyarok. Ez utóbbiakat „katonafeleségeknek” is nevezik, mivel általában a cseh vagy

6 A vegyes házasságokról Id. Gyurgyík 1999.

93