Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
A szlovák közösség betagozódott a két Szeli hagyományos társadalmi szerkezetébe. Ez a társadalmi szerkezet a magyarok - nagy lélekszámúból és a település egészét meghatározó hagyományrendszeréből adódóan - faluirányító szerepén nyugszik. A falubeli szlovákok különösebb konfliktusok nélkül elfogadják a fennálló társadalmi helyzetüket. A magyarok ezt gyakran a két közösség együttélésének kényszerítő erejével és az előzékeny, kölcsönös nyelvhasználattal magyarázzák. „Énszerintem a szódban még sokkal jobban vétünk egymással, magyarok, szlovákok. Nem volt akkor már mit tenni. Együtt éltünk. Mostan hallom, hogy nem vannak jól, de akkor ez nem vét, egyáltalán. így az emberek közt ma sincs különbség. Ha például bemegy az ember egy sörre, akár szlovák, vagy akár magyar, beszélünk hun így, hun úgy, mindegy. A szlovákok is tudnak magyarul, s ha nem tudnak, azokkal szlovákul beszélünk, de nem úgy külön." (Idős magyar férfi) „Hát úgy, hogy úgy beszélünk mink is, hogy mindenki értse meg. Hát azért már általában, most már a szlovákok is magyarul értenek, ha nem is beszélnek annyira, de azért érteni értenek. Van kolléganőm is, a szomszédasszonyomnak testvére, annak magyar a férje, ők a másik utcában laknak, úgyhogy az is szépen tud már magyarul, de abban a munkában például szlovákul beszél." (Középkorú magyar nő) Amennyiben adódik a két közösség között etnikai konfliktus, az általában a médiában elhangzó műsorok, kommentárok, illetve az országos politika hangulatváltozásainak hatására alakul ki. Mindemellett ezek hamar lecsengenek, különösebb visszhangot nem hagynak maguk után. A magyar közösség a mindennapok szintjén harmonikusan él a falubeli szlovákokkal. Komolyabb etnikai konfliktusaik ritkán vannak, mivel a szlovák közösség a magyarok szimbolikus tereit nem bolygatja, zömében beszéli a magyar nyelvet és a vezető szerepeket átengedi a magyar közösség tagjainak. „Hát persze, itt nincs semmi baj. Itt is a szomszéd a szomszéddal, mondom, nekünk is a főúton lehet azt mondani, hogy szlovák-magyar, szlovák-szlovák. A másik oldalon meg itt Irénke néni magyar, megint szlovákok, megint szlovákok. Azért mondom, és, és mind, ha kint vagyunk vagy beszélgetünk, vagy faluba megyünk, vagy bevásárolni megyünk, aztán amelyik kinn van, beszélünk. Vagy magyarul, vagy szlovákul. És ők is. Úgyhogy hát aztán így élünk már mióta egymással. Vegyük azt, hogy hatvankettőtől már ugye itt vótam, negyvenhárom éve. Negyvenhárom év, és akkor azért tizennyolc éves voltam, mikor ide gyüttem először.” (Idős cseh származású, vegyesházasságban élő nő) Alsó- és Felsőszeliben a falubeli magyar, illetve szlovák nyelvhasználatot az előzékenység jellemzi.5 Mind a két közösség tagjai zömmel beszélik a másik nyelvét s probléma nélkül váltanak át rá. (Lanstyák 1998) Ennek ellenére a falvak mindennapi nyilvános nyelvhasználata elsősorban a magyar. Ennek oka a magyar közösség többsége, a társadalomban a hagyományon alapuló hierarchikusan magas pozíciója, illetve a szlovákok zömének kétnyelvűsége. Egy katonafeleségként Szélibe került asszony saját nyelvhasználatát a következőképpen mutatja be: „Két év alatt megtanultam magyarul. Most felejtek (nevet), mert itthon szlovákul beszélünk a legtöbbször. De amikor jártam a munkába, ide az öregek otthonába, ott is 5 A falubeli előzékeny nyelvhasználat alól kivétel a mindennapi köszönés, mely a falubeli közösségi hierarchia kifejeződése. A falubeli szlovákok is általában magyarul köszöntik a falubeli magyarokat. Szlovákul nagyon ritka esetben köszönnek a szlovák közösség tagjai a magyaroknak, s ha igen, akkor az egyértelműen utal arra, hogy a köszönő nem vagy csak nem rég tartozik a falu lakosai közé. „Ha találkozom a magyarokkal, akkor magyarul köszönök, s ők is magyarul köszönnek vissza. (Nem köszönnek szlovákul?) Nem, nem, magyarul köszönnek vissza. Soha nem köszönnek nekem szlovákul, csak magyarul." (Idős szlovák nő) 92
