Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
vegyes házasságban élő széliek és a vegyes házasságban született gyerekek iskolaválasztását és nyelvhasználatát kutattam. Emellett vizsgáltam a magyar-szlovák együttélési gyakorlat néhány jellegzetességét, mint például a felekezeti és nemzetiségi viszonyok kapcsolatát, a magyar-szlovák szomszédolás különböző eseteit és a „nemzetiségi ételkészítés” sajátosságait. Tanulmányomban a két falu interetnikus viszonyait ezeken a pontokon keresztül elemzem. Mielőtt azonban erre rátérnék, néhány gondolatban felvázolom a falubeli interetnikus kapcsolatok és a vegyes házasságok történelmi hátterét. Szeli a múltban Alsó- és Felsőszeli zömében magyarok lakta településeken 1947 májusában kezdődött meg a kitelepítés. A két faluból a kitelepített magyarok nagyobb részét Tolna és Baranya megyébe vitték, kisebb részét pedig Tótkomlósra és annak környékére. Az általában nagygazda családokat, miután megkapták, a „fehérlap”-nak nevezett értesítést a kitelepítésükről, vagyontárgyaikkal és állataikkal együtt vagonokban szállították át Magyarország területére. Portáikra tótkomlósi szlovák családok telepedtek be (Danajka 1993, Szarka László tanulmánya). A kitelepítések megindulása előtt, még 1946-ban csehországi „munkaerő-toborzás” indult meg. Ekkor Felsőszeliből 240 magyar családot cseh területre költöztettek át az onnan kitelepített csehországi németek helyébe. A kitelepített családok helyére Rózsahegy környékéről szlovák családok költöztek. A kitelepített magyarok egy része viszszaszökött, illetve idővel visszatelepült, de voltak családok, melyek végleg új lakhelyükön maradtak (Danajkal993). Az első tótkomlósi szlovák családok 1947 májusában érkeztek Szélibe. Az áttelepülés 1949 tavaszáig tartott, ezalatt 324 szlovák nemzetiségű család költözött a faluba. A szlovák családok beilleszkedése nem ment könnyen, mint az alábbi interjúidézet is mutatja, hiszen Felsőszeliben - hasonlóan a magyarországi szülőfalujukhoz - magyar többségű közösségbe kellett beilleszkedniük. „Itt nem voltak sok szlovákok mikor mi kijöttünk, sok magyarok voltak. Ki gondolta volna? Egy szlovák se... Mink 47-ben jöttünk ki. Hát hogyan? Befutott egy autójöttek a szlovákok. Mink nem igen sokat tudtunk, mert tanyán laktunk, nem jártunk be faluba, csak hétfőn volt ott nagy piac, akkor apám járt. Ugye, mink nem is tudtuk, hogy mi van itten. Itt meg, ugye, a magyarokat vitték. Ki tudta azt?! Azok a fejesek tudták, de nem mondták meg. Mert mondták, hogy akkor agyoncsapták volna a népek, ugye. És aztán azok annyit beszéltek, annyit, hogy aki nem megy most ki önként, muszáj menni 50 kg-os csomaggal. Hogy úgy is át kell menni. így becsaptak minket. (...) Katonák csinálták ezt mind. Olyan volt még majdnem, mint a háború. Tele volt szlovák vagy csehszlovák katonákkal, és azok hurcoltak ki, mert ott volt állomás Komlóson, a vonatba. (...) (Tudták, hova jönnek?) Tudtuk, mert úgy volt, hogy ottan írtak össze. Egy magyar volt és egy szlovák. És úgy vették fel, hogy mi van, milyen gazdaság. Be volt az osztva, mink is maradtunk, ahova jöttünk. De sokan voltak, hogy mentek öt helyre is. Ide-oda hurcolkodtak. (...) Apám azt mondta, hogy ő nem megy sehova többé. Megbánta, hogy ide is jött. (Jobb volt Komlóson?) Hát mit tudom én! Hát a tanya nyugodt volt, ugye. Nem volt olyan nagy, mint itt. Hát már mindegy. Itt vagyunk, és kész. És itt lett aztán a harag, mert haragudtak. Nem vagyunk egyformák. Egyik, ugye, meg tud bocsátani, másik, ugye, nem tud. (És hogy fogadták magukat a faluban?) Hát, nem igen fogadtak. Aztán volt itten verekedés is. Verekedtek a fiatalok. Mit tudom én, az én apám nem (ti. verekedett). Az már öregember, de a fiatalok, magyarok, szlovákok verekedtek.” (Idős szlovák nemzetiségű, vegyesházasságban élő nő) 88
