Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
Mint az interjúidézet is utal rá, a telepítések évei konfliktusokkal terhesek voltak. Mindemellett idővel kapcsolatok épültek ki a közösségek között, elsősorban felekezeti szinten. Az első vegyes házasságok is a tótkomlósi evangélikus szlovákok és evangélikus magyar családok között voltak. A vegyes házasságok kezdetben konfliktusokat kavartak mind a két közösségben, idővel azonban már egyre inkább elfogadottá vált a gyakorlatuk. „Aztán jöttek a szlovákok, ők viszont evangélikusok. Aztán házasodtak, először az evangélikusokkal. A katolikusokkal azért egy ideig nem. Ugyanúgy evangélikusokat is kitelepítettek, katolikusokat is. Mind a mai gazdák. És valójában mindig az értelmiséget köll likvidálni. Mert ha a parasztot likvidálják, akkor baj lesz. (...) És a mi falunk ezáltal megbomlott, mert tulajdonképpen mire alapszik egy ember? Először a család, aztán a közösség, aztán ... így adódik össze, nem? És ezt bomlasztották föl.” (Idős magyar nő) A háború befejezése után tehát az első kapcsolatok felekezeti szinten alakultak ki. Ennek oka az volt, hogy a települések evangélikus magyar és szlovák közösségei egyrészt megosztották egymással a szakrális tereiket, másrészt társadalmi presztízsben is lényegesen közelebb álltak egymáshoz, mint a falubeli katolikus magyarokhoz. Az evangélikus magyar közösség a kitelepítések során Felsőszeliben kevésbé „sérült”, hiszen a kitelepített nagygazdák zöme a katolikus közösségből került ki. Emellett pedig a falu hagyományos társadalmi rendjében is választóvonal volt a katolikus és evangélikus magyarok között, így a felekezeti különbség miatt vegyes házasság az ő köreikben is ritkább volt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a hasonló felekezeti és gazdasági helyzet átjárást biztosított a protestáns szlovákok és a protestáns magyarok között: „A szlovák-magyar még nem is volt olyan baj, inkább az evangélikus-katolikus, többnyire katolikusok voltak, s abból volt a nagyobb baj. Némelyek beleegyeztek (ti. a vegyes házasságba), de voltak olyanok, akik ki is tagadták a családot, de aztán visszamentek. A katolikusok olyanok. De az evangélikusok nem annyira tartották a vallást. (Idős tótkomlósi származású szlovák nő) Emellett figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a faluba beköltözött tótkomlósi szlovákok nyelvileg már részben asszimilált közösség voltak, így a hétköznapokban magyarul beszéltek. Néhány interjú utalt rá, hogy a beköltözötteknek külön szlovák nyelvtanfolyamot indítottak helyben azért, hogy a magyar nyelvhasználatukkal szemben a szlovákot helyezzék előtérbe. A település magát magyar nemzetiségűnek valló többsége az elmúlt évtizedekben csak kis mértékben változott. Alsó- és Felsőszeli 1991-es és 2001-es népszámlálási adatai magyar többségű települések képét mutatják.2 Alsószeli Év Összesen Magyar Szlovák Cseh Egyéb 1991 1 847 1 429 408 8 1 2001 1 922 1 500 414 5 1 Felsőszeli Év Összesen Magyar Szlovák Cseh Egyéb 1991 3089 2137 939 16 1 2001 3134 2100 1001 8 0 2 Adatok: IKM adatbázis. 89
