Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

va, ahonnan házastársak a két Szélibe érkeztek. Mások a közeli nagyobb városokba (Galánta, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Trencsén, Nagyszombat) vagy a nagyon jelentős zsidó népességű fővárosok (Pozsony, Bécs, Budapest) valamelyikébe költöztek. A városi közeg a két Széliben ismeretlen foglalkozási ágakat és továbbtanulási lehetőségeket is megnyitott: így lett Krakauer Adolf (1890-1944) bankár Nagyszombatban, vagy Schönberger Jenő (1898-1945), az egykori tanító fia sebész Pozsonyban. A Bécsbe települők közül a legismertebbek a földbérlő, gazdálkodó és szeszgyáros Szóld család tagjai. Szóld Zsigmond (1844-1912) 1887-ben alapította az Esterházy Ernőtől bérelt, majd néhány év múlva megvásároltföldterületen az Eisler & Szóld Szeszgyárat, amely Felsőszeli legjelentősebb ipari létesítményévé fejlődött.7 8 A gyár két telepen működött - Dögösmajorban melaszból, Körtvélyesen burgonyából párolták a szeszt -, hatalmas tárolókapacitással rendelkezett, a szállítást iparvasúttal oldották meg. A cég nevében az „Eisler" Szóld Zsigmond felesége, Eisler Emma családneve. Gyermekeik közül Fanni (1869-1940) Felsőszeliben is halt meg, de József és Manó Bécsbe költöztek, az unokák már ott születtek meg. József fiai később mindketten kikeresztelkedtek, dr. Szóld Frigyes (1909-1944) 1938-ban Pozsonyban, Szóld Zsigmond János (1911-?) 1942-ben Újpesten vette fel az evangélikus vallást.

Két elhagyott temető

Zsidó temetőt hagyományosan a településen kívül, attól bizonyos távolságra alakítottak ki. Ezt a mintát figyelhetjük meg a két Széliben is: a két község határában, egy, a Dudvág által kettémetszett, termőföldekkel határolt hosszú, keskeny parcellán találjuk a két temetőt, egymástól kb. 300 méterre. A telek adottságainak megfelelően mindkét temető keskeny, hosszúkás téglalap alaprajzú. A szertartási épületek elhelyezkedése mutatja az egykori bejáratok helyét. Szembeötlő, hogy eredetileg más úton lehetett megközelíteni a (ma szinte megközelíthetetlen) felsőszeli temetőt. A két település zsidósága bár közös zsinagógát, mikvét (rituális fürdő) és iskolát tartott fenn, a temetőkben nem közösködött: egy időben, azonos telken, de két temetőt hoztak létre. A temetést hagyományosan a község tagjaiból szerveződő hevra kadisa (Szent Egylet) végezte. A halottal való törődés a legkegyesebb cselekedetnek számított, mert nem viszonozható jótétemény; de az egyletek rendszerint tágabb körű szociális feladatokat is felvállaltak (betegápolás, segélyezés stb.). Az alsószeli Izraelita Szent Egylet (Chewra Kadisa) 1891. március 14-én nyújtotta be alapszabályait, és 1892. január 14-én kapta meg a Belügyminisztérium jóváhagyását.9 A két temetőt is ezekben az években kezdték használni: a ma is fellelhető sírkövek közül Alsószeli temetőjében 1895-ös, Felsőszeli temetőjében 1890-es a legkorábbi keltezésű. Az alsószeli temetőt minden jel szerint a holokauszt után már nem használták (legkésőbbi meglévő kő 1936-ból való), a felsőszeli zsidó temetőben pedig 1958-ban temettek utoljára.

Az elhagyott temetők állapota meglehetősen rossz. Mindkét temetőben sok az üres talapzat és a törött sírkő, a könnyebben megközelíthető és (ma már) kerítéssel sem védett alsószeli temetőben a sírkövek többsége hiányzik. A felsőszeli temetőben 1986-ban vé7. Az itt közölt adatok többségének forrása a Holocaust Victims’ Database (www.yadvashem.org).

8. Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön. In Bukovszky László (szerk.): Máty usföld II... 209. p.

9. Barabás Györgyi: Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai 1705-2005. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2007, 70. p. /Magyar Zsidó Levéltári Repertórium, 2; Hungária Judaica, 20./

65