Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
r(odená) Paraszty (1934). A második példa érdekessége az, hogy közvetlenül a feleség neve előtt a férj aláírása egyértelműen magyaros: Papp Géza (1934). A szlovákban járatos másik lehetőségre, a Sidonia Takácsová típusra a vizsgált korszakban egyik település anyakönyveiben sem találtam adatot. A fentebb ismertetett korabeli típusváltás végeredménye a magyar beszélőközösség szempontjából tulajdonképpen megegyezik azzal, ahogy manapság a szlovákiai magyarok anyanyelvűkben - főleg informális beszédhelyzetekben - használják a férjes asszonyok nevét: vagyis a férj puszta családnevéhez hozzáteszik a keresztnevet.6 Vagyis a változást egyértelműen (cseh)szlovák kontaktushatás indikálja. Mindez még érdekesebb akkor, ha az itt feltáruló helyzetképet korábbi kutatópontjaimon szerzett tapasztalataimmal vetem egybe. A két Széliben 1918-1938 között sokkal kisebb mértékű volt a családnevek nyelvi alkatának hatóságok általi erőszakos megváltoztatása, mint akár a csallóközi, akár a Nyitra-vidéki kutatópontjaimon. Ugyanakkor az autográf aláírásokban az összes többi településen később kezdődött meg a női nevek (cseh)szlovák kontaktushatásra visszavezethető átváltása, mint a két Széliben: ott csak a hontalanság és jogfosztottság időszakától tudtam tömegesebben adatolni a szóban forgó jelenséget. A leányanyák és az özvegyek névegyüttese A leányanyás szülések tényéről több dolog is árulkodik az anyakönyvekben. Az egyik, hogy az ötödik számú rovatban nincs megjelölve a törvényes apa. További ilyen jelzésnek tekinthető, ha a bejelentő aláírása fölött megjegyzik, hogy a törvényes apa sajátjának ismerte el a gyermeket, vagy ha a tizedik rovatban egy néhány évvel későbbi feljegyzésben rögzítik a gyermek házasság útján történő törvényesítését. Megjegyzendő: ha a házasságon kívül született gyermeket az apa nem ismeri el a bejelentés időpontjáig, akkor a bejelentő általában valamelyik családtag, a bábaasszony vagy maga a leányanya. A frissen megözvegyültek esetében a születési anyakönyvben mindig feltüntetik az apa nevét, de előtte az anyakönyvvezetés nyelvétől függően a néha/vagy neb(ohý) ’néhai’ kitétellel jelzik, hogy az illető férj/apa időközben elhunyt. Az anya neve alatt pedig sok esetben ott szerepel a ferde zárójelek közötti /: özvegy :/ vagy /: vdova :/ ’özvegy’ szó. A szeli anyakönyvek tanulmányozása során egy másik érdekes jelenségre figyeltem fel. Nagyjából 1925-től az anyakönyv ötödik rovatában a leányanyák és özvegyek családnevéhez következetesen kötőjellel kapcsolták az -óvá birtokosképzőt. Ezzel párhuzamosan más női családnevekkel már egybeírták azt. Vagyis ekkortól a kötőjelezett -óvá a leányanyák és özvegyek megkülönböztetésére szolgált. Statisztikai adatok az anyakönyvi bejegyzések alapján A családnevek taglalása előtt indokoltnak látom azoknak a statisztikai adatoknak az összegzését, amelyek az 1918-1938 közötti bejegyzések alapján állíthatók össze. Az így kapott adatok egy részét az összevethetőség érdekében egymás mellé állítva, másik részét községenkénti bontásban rendeztem táblázatokba. Ahol a jobb áttekinthetőség és az összefüggések megvilágítása érdekében kellően indokoltnak láttam, ott az adatok alapján készült diagramokat is mellékeltem. 6 Az ezredforduló megengedőbb névjogi szabályozása manapság már formális helyzetekben is lehetővé teszi az-óvá elhagyását a női nevekről, így az asszonyokéról is. 23
