Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

litáinak többsége magyarosan írt alá. A másik tény azonban némi magyarázattal szolgál arra, miért (cseh)szlovákos a bejelentő aláírása, ugyanis ennek az izraelita családnak a lakhelyeként nem Dolné Saliby (Alsószeli), hanem Horné Mito (sic!)2 van feltüntetve.

A bejegyzést végző személy - aki általában egyúttal az anyakönyvvezető - 1922-1938 között mindig szlovákosan írt alá. A név autográf aláírásban történő ilyesfajta átváltása éppen az 1922-es és 1938-as fordulóponton hívja fel a figyelmünket arra, hogy a hivatali tisztség e téren is lojalitást követelt a hivatalnokoktól, állami alkalmazottaktól. Ez még a nyugalomba vonulás után is egyfajta kötelezettséget jelentett, bár nem mindig. A kivételre az 1927-es felsőszeli bejegyzések közül említhetünk egy érdekes esetet. Az apa, anya és újszülött neve annak rendje és módja szerint szlovákul van bejegyezve. Az apa foglalkozásaként a következőt jelölték meg: penz(ijný) notár ’nyugdíjas/nyugalmazott jegyző’, ám a bejelentő aláírása - aki maga a törvényes apa - magyaros: Tóth János. Ugyanehhez a személyhez tartozik egy 1929-es születés bejelentése, ahol viszont a bejelentő aláírását már szlovákosan találjuk: Jan Tóth. A foglalkozásból - notár na odpočinku 'nyugalmazott jegyző’ - és egyéb adatokból egyértelműen kiderül, hogy a bejelentő mindkét esetben azonos. Azt azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez az eset inkább a kivételek között említendő. Az állam alkalmazottjai szlovákos aláírásukkal is következetesen kifejezték a kenyéradó iránti elkötelezettségüket. Szögezzük le rögtön: (cseh)szlovák anyanyelvű és/vagy nemzetiségű személyek esetében ez természetes! így a két faluba helyezett (cseh)szlovák csendőrök, útkaparók, jegyzők és egyéb hivatalosságok a tőlük elvárható módon jártak el. Ugyancsak természetes a szlovák aláírás azoktól a (cseh)szlovák személyektől, akik házasság révén kerültek a két településre, vagy éppen alkalmilag munkát vállaltak az anyakönyvilega két Szeli valamelyikéhez tartozó majorokban. Megjegyzem, a hivatalnokok mellett a szlovákul aláírók többsége ez utóbbiak közül került ki. Többségüknél az eredeti lakhely alapján az is gyanítható, hogy nemcsak korábbi környezetük volt szlovák, hanem maguk is azok voltak. így például egy 1924-es felsőszeli anyakönyvi bejegyzésben nem ér váratlanul bennünk, hogy a bejelentő Valentin Kováčik alakban hitelesíti az anyakönyvbe került adatokat, hiszen lakhelyeként ugyan major Körtvélyes van megjelölve, ám az eredeti lakhelye Veliká Lehota3. Foglalkozása is arra enged következtetni, hogy nem tősgyökeres lakosról van szó (az apa foglalkozása: sez(ónny) robotník 'idénymunkás').

Külön figyelmet érdemel, hogyan jártak el a hatóságok akkor, ha írástudatlan volt a bejelentő. Az 1922-es váltástól egészen az 1938-as novemberi fordulatig általános szabálynak tekinthető, hogy a név előtti álló (+) vagy megdöntött kereszttel (x), illetőleg ezek valamelyikének halmozásával jelezték, hogy a bejelentő analfabéta. Ilyenkor általában még a kereszt(ek) elé odaírták a t.j. (to jesť 'azaz') vagy a t.j. znamenie ruky (to jesť znamenie ruky 'azaz saját kezűleg’ szlovák nyelvű formulát. Majd ezt követte a szerkezet megkövetelte nyelvtani esetbe tett név szlovákos alakja (pl. t. j. znamenie ruky + Gejzu Kovácsa; t. j. znamenie ruky Lakatosovej Žofia).4 Máskor csak a keresztet és az azt követő latinos sorrendű névegyüttest találjuk. A keresztnév mindig (cseh)szlovákos, a családnév pedig esetenként mellékjelezett. Ez utóbbi általában csak akkor ilyen, ha az ötödik rovatban is így szerepel a szülők családneve.

2 A település magyar neve Felsövámos. Mai alakja: Horné Mýto.

3 A település nevének írásmódja alapján egyéb támpontok híján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a Bars megyei Nagyülésre (Veľká Lehota) vagy a Nyitra megyei Nagyhatárra (Veľká Lehôtka) történik-e utalás.

4 Megjegyzendő, hogy a nevek nyelvtani esetbe helyezése is gyakorta árulkodik az anyakönyvvezető(k) nyelvi bizonytalanságáról.

21