Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
úrad 17. márca 1936 Ján Tóth matrikár". Összehasonlításul álljon itt egy magyar nyelvű bejegyzés is, amely tartalmában és hivatalos fordulataiban lényegileg mindenben egyezik az imént idézett azonos funkciójú szlovák nyelvű szöveggel: „A gyermek az anyának a természetes atyával K. L. ág. h. ev. 28 éves felsőszeli lakossal 1940 évi július hó 6-án Felsőszeliben kötött házassága által törvényesíttetett. Az atya a gyermek születésekor 24 éves volt.... (hivatalos irat száma) 1940. november 16. Simkó Mihály anya könyvvezető". Ahogy azt már fentebb kifejtettem, a csehszlovák időkben a leánygyermekek családnevének automatikusan részévé vált az -óvá képző, illetőleg az azt bizonyos esetekben kiváltó nembeli végződés. Ez azokban csak akkor válik egyértelművé, amikor utólagos megjegyzésben jelzik, hogy a névviselő hivatalos eljárás során élt az -óvá vagy az egyéb nembeli végződés névből történő törlésének jogával. Erre vonatkozóan egy 2000. február 21-i bejegyzést idézek, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy az -óvá törlésére került sor: „Na základe žiadosti menovanej zo dňa 21. februára 2000 jej bolo schválené používať meno a priezvisko v tvare J. B. v zmysle zákona... Každý ďalší výpis bude vystavený na meno schválené na základe žiadosti zo dňa 21. februára 2000”. Utólagosan lefolytatott hivatalos eljárás hiányában az -óvá formális beszéd helyzetekben továbbra is a női név szerves részének számít, ha az illetőt a (cseh)szlovák hatóságok anyakönyvezték. A szülők névegyüttese A két szülő nevét egymás alatt találjuk az ötödik számú rovatban. Alaphelyzetben mindig felülre került az apa névegyüttese. Alatta annak foglalkozását vagy társadalmi státuszát jelölték meg. Ez alatt volt föltüntetve az anya teljes neve, valamint a lakhelye (a település neve és ha volt, akkor a lakcíme). Azoknál, akik valamelyik majorban éltek, a lakcímet az adott major megnevezése helyettesítette. Az apa és/vagy bejelentő névegyüttese az autográf aláírásokban A szülők névegyüttese a fentebb jelzett 1922-es fordulóponttól latinos sorrendűre vált. Pontosabban Felsőszeliben mindez 1922. február 16-tól, a másik községben 1922. május 3-tól történik meg. A keresztnevek az ingadozásokat és egyéb eseteket leszámítva szlovák metanyelvi párjukkal szerepelnek. Az itt található névegyüttesek a hatóság által nyilvántartott formáknak számítanak, amelyek egyúttal a hivatalosnak tekinthető névviselés alapját képezik. Ebből következően bizonyos formális beszédhelyzetekben a névviselésnek és névhasználatnak összhangban kellene lennie. Ez utóbbiak összhangjának 1922 utáni megbomlása éppen abban állt, hogy a névhasználat formálisnak tekinthető nyelvhasználati színtereken továbbra is magyaros szabályokhoz igazodott. Erre a kontrasztra a bejelentők aláírása hívja fel a figyelmünket, amelyeket a (cseh)szlovák matrikulák kilences számú rovatában tanulmányozhatunk. Arra vonatkozóan nem láttam szükségesnek statisztikát készíteni, hogy a bejelentőknek hány autográf aláírása szlovákos, illetőleg magyaros, mert 1918-1938 között mindkét településen döntő többségben magyaros aláírásokat találtam. Nagyon kevés volt azoknak az eseteknek a száma, amelyek kivételnek tekinthetők. Korábbi kutatásaimra hagyatkozó előzetes várakozásaimnak megfelelően a szlovák anyanyelvű és/vagy nemzetiségű személyek mindig szlovákul írtak alá. Ilyen, minden kétséget kizáróan (cseh)szlovák személytől származó aláírást alig néhány esetben találtam, mint pl. egy 1922. szeptember 6-i bejegyzésnél. Itt szinkronban az ötödik rovattal Gejza Macha alakban szlovákos aláírás szerepel. A bejegyzés több szempontból is érdekes. Mindenekelőtt azért, mert a család izraelita, márpedig a két község izrae20
