Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
létre. A kettős családnevek csírájukban már a XIII. században megjelentek (vö. Benkő 1949a), a XIV. századtól jelentősen megszaporodnak a „dictus”-os nevek. A XV. században pedig már szép számmal adatolhatók a maiakkal mindenben egyező valódi kettős családnevek (vö. Hajdú 2003: 757). Manapság az új névjogi szabályok szerint kettős családnevek létrejöhetnek úgy is, hogy az anya családnevét toldják be a keresztnév és a családnév közé. 1895, tehát a második magyar névtörvény óta a családnevet az államigazgatási eljárástól kölcsönözve vezetéknévnek is szokás mondani. A szó tartalmilag azért nem feleltethető meg más nyelvek ez irányú kifejezéseinek, mert azok névsorrendje alapvetően eltér a magyarétól. Az angolban: family name (tudományos munkákban: individual nameként is), a franciában: nom de famille, (tudományos munkákban: nom individuel-ként is), a németben: Familienname (tudományos munkákban: Individualname-ként is), a szlovákban: priezvisko (az angol, német és francia terminológiáról vö. Hajdú 2003: 152). A szlovák terminus szemléletmódja a névelemnek a névegyüttesben elfoglalt sorrendi pozíciójára utal. Megjegyzendő, hogy a magyar vezetéknév mint megnevezés történeti-etimológiai szótárunk forrásainak tanúsága szerint 1519-ben bukkant fel először a Jordánszkykódexben, majd azt követően 1527-ben az Érdy-kódexben. A keresztnév megnevezés azokból az időkből származik, amikor a pap a keresztelési szertartáskor nevet adott a gyermeknek. 1895 óta ezt a névelemet a hivatalos eljárásból kölcsönözve utónévnek is szokás mondani. A két terminus váltakozva fordul elő a szakirodalomban. Az utóbbi sajátos módon a magyar névegyüttesben elfoglalt sorrendiségre utal. Mivel más nyelvekben az ún. latinos névsorrend járatos, ezért azokban a megnevezés is a magyarétól eltérő szemléletet tükröz (angol: first name, francia: prénom, német: Vorname, szlovák: meno stb.) Keresztnévből a névegyüttesben általában csak egyet találunk. Az állam által vezetett születési anyakönyvekben alaphelyzetben az anyakönyvvezető aláírásán kívül minimálisan három névegyüttest találunk. Az esetek többségében ennél többet is. Maximálisan négyet, ha a bejelentő a szülők egyikével sem azonos. Külön érdekességet tartogatnak azok az anyakönyvi tételek, amikor vagy az aláírásoknak, vagy a megjegyzéseknek fenntartott rovatokban további névegyüttes(ek)re bukkanhatunk. Ezek aláírás(ok)ként, illetőleg a házasságon kívül született újszülöttet törvényesítő személy neveként realizálódhatnak. Az újszülött névegyüttese Az újszülöttnek fenntartott rovatban, mint azt fentebb már jeleztem, csak az illető keresztnevét, a biológiai nemére való utalást és a felekezeti hovatartozására vonatkozó feljegyzést találunk. Teljes nevet sohasem. A gyermek családneve alaphelyzetben csak a következő rovatból derül ki, hiszen az az esetek többségében a törvényes apától öröklődik. Ha leányanya gyermekét jegyzik be, akkor az anya családnevét viszi tovább a gyermek. Ez utóbbi esetekben akkor változik meg a családnév, ha a házasságon kívül született gyermeket a törvényes apa magáénak ismeri el, vagy a férfi, akivel az anya a későbbiekben házasságot köt, adoptálja a gyermeket. Ilyenkor az utolsó, tehát a 10. számú rovatban találunk erre vonatkozó hivatalos bejegyzést. Erre az eseményre általában röviddel a születést követően kerül sor, de arra is akad példa, hogy 7-10 évvel később történik meg az adoptáció. Egy 1936. januári bejegyzést idézek: „Diéta bolo uzakonané sňatkom matky, uzavretým v Horných Salibach dňa 20. februára 1936 s prirodzeným otcom E.-om R.-om, r. kat. Náboženstvá, 27 roľným zamestnáním murársky pomocník obyvateľom v Horných Salibách, otec bol v dobé narodenia dieťata 27 ročný. Číslo ...(hivatalos irat száma) Krajinský 19
