Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
Saját gazdaságának indításában az is szerepet játszott, hogy nemcsak családi hagyományból, hanem saját szerzett ismereteiből is merített, a szakmája is mezőgazdász. Ugyanakkor nagyon fontos szerepe van a nagyszülői mintának, az 1895-ben született nagyapjának leginkább, aki 1920 után a szeli gazdákkal közösen részvénytársasági formában gőzmalmot épített, hogy jobban tudják értékesíteni a termésüket. Sok gazda gondolkodott akkor hozzá hasonlóan, de a nagyapa élére állt ezeknek a törekvésnek. A részvénytársaság fő részvényese a dédnagyapa volt, ügyvezetője a nagyapa. Alsószeliben már 1924-ben volt villany, igya malmot elektrifikálni akarták, de nem sikerült. Aztán 1948-ban államosították. A környék legnagyobb malma volt, emlékezete szerint 24 tonnás teljesítményű. Diószegen volt a legközelebbi, az a cukorgyárral együtt az uradalomhoz tartozott. Az alsószeli gazdáknak Alsóhatáron volt egy 336 hektáros közös legelője 928 egyenlő részre felosztva, 35-36 ár volt egy rész. (Azon a részen, ahol a Kis-Duna összefolyik a Feketevízzel, Gútánál pedig a Vággal). Ha nagy hó volt, akkor ezek a vízfolyások kiöntötték, s júniusig víz alatt állhatott a legelő. Egy részét kaszálónak, egy részét legelőnek használták. Természetesen szabályozták a kihajtható számosállatot (500 kg élő állat) és a kaszálható területet. Ekkor érdemes volt állattartással is foglalkozni. A két világháború között hentes is, konzervgyár is volt Alsószeliben. Nagyon olajozottan működött a piackeresés, minden árujuknak kialakult a kereslete. Zöldséggel viszont abban az időben a háztartás szükségletein kívül egyáltalán nem foglalkoztak. Amit eladtak, a 20. század elején főleg, azt leginkább Bécsben, kisebb mértékben Pozsonyban. Nagyapja a bécsi tőzsdén liszttel kereskedett, és mind a három szükséges nyelvet is beszélte. A Galánta-Érsekújvár-Pozsony-Vágsellye vasútvonal is sokat segített az értékesítésben. Vasúton Vágsellye 6-7 km-re, Galánta 12 km-re van a falutól. 200-nál több családot telepítettek ki Alsószeliből, ami a következőkben a gazdálkodást is meghatározta. „A húzó réteget elvitték." A szövetkezet, mint elképzelés nem volt idegen a széliektől és a megalakítását nem kellett erőltetni a faluban, csak a kolhoz típust. „Ha egy közösség önszántából szerveződik, maga dönti el, hogy mit akar, mi a jó neki, az szövetkezet, de ha jönnek az ukážok, a direktívák, az már nem szövetkezet, az kolhoz. ...Egyébként a mezőgazdaság alaptermészetéből adódik, hogy a terület növelésével a befektetések hamarább megtérülnek. A szövetkezet, ha saját akarat hozza létre, ilyen területnövelés, hasznos eljárás.” Az 1950-es évek szövetkezetei, P. F. szóhasználatával kolhozai nem így jöttek létre, Alsószeliben sem, hanem nagyon erőszakos módon. „A saját családom ezt végigélte. ... Nem voltak háborús bűnösök, nem üldözték a zsidókat... nem volt miért elkonfiskálni a földeket, de akkor is végigugráltatták, végigment azon a vesszőfutáson, amit ... mai ésszel az ember nehezen fog fel.” Édesapja az 1950-es években elment, kényszerült elmenni a faluból. A brünni állatorvosi főiskolára járt, de a megváltozott káderpolitika miatt abba kellett hagynia a tanulást. Ezután nem ment vissza Szélibe, a Csallóközben élt. Mivel édesanyja kétéves korában meghalt, P. F.-t a nagyszülei, főleg a nagyapja nevelte Alsószeliben, 18 hónapos korától. „Sokkal több volt, mint nagyapa... nagyon sokat adott nekem.... Valaki ott van otthon, ahol a nagyapja el van temetve.... Ha én négyszáz évre vissza tudom vezetni a családomat, akkor azért valami köt ehhez a faluhoz.” Az övék evangélikus család. Alsószeliben a kétféle vallás, az evangélikus és a katolikus, egykorú. A katolikusokat az Eszterházy, az evangélikusokat a Thurzó család birtokára telepítették le. 1780-tól anyakönyvezik az evangélikusokat, de a ma álló templom ennél későbbi, 1878-ban épült. A felekezetek szerint valamikor iskola is kettő volt a faluban. A kulturális élet is igen élénk volt a két háború közti időkben, amiben nagy szerepet játszott Boros Béla kántortanító, aki nagyanyja húgának a férje volt. Ő nagy egyénisége 196
