Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
ládnevek mellékjelezésére a tárgyalt alkorszak egyetlen évében sem kerül sor tömegesen. Természetesen nem állítható, hogy a teljes korpusz mentes a (cseh)szlovákosításnak ettől a módozatától, de e két településen lényegesen kevesebb családnevet érint a transzkripció, mint ahogy azt korábbi kutatásaim során másutt tapasztaltam. A vizsgált korszakban a fentebb említett 1922-es éles váltáson kívül 1938 novemberében újabb fordulat következett be. Ekkortól az első bécsi döntés nyomán ismét magyar fennhatóság alá került a két község. Az államváltás tényére évközi bejegyzés hívja fel a figyelmünket. Ez utóbbira vonatkozó utasítást a közigazgatást is felügyelő katonai parancsnokság adta ki. így szólt: „Ezen könyvet Felsőszeli községnek a cseh megszállás aluli felszabadulása és újra a magyar államhoz való kerülése folytán bezártam és annak a magyar jogszabályok szerinti folyamatos vezetését elrendelem. Felsőszeli, 1938. november hó 26." Alatta a járási katonai parancsnok olvashatatlan aláírása és a magyar koronás címeres körpecsét található. Ennek felirata: „Felsőszeli Anyakönyvi kerület”. Alsószeliben apró nyelvi módosítással ugyanezt a formulát találjuk, s a dátumozás egy nappal korábbi, tehát 1938. november 25-i. Külön érdekességeként említhető a váltásnak, hogy a fordulónap előtti egy-két bejegyzésben már magyarosan szerepeltették az adatokat. Ám ez nem meglepő, hiszen időközben 1938. november 9-én mindkét faluba bevonult a magyar honvédség. Nyilvánvaló, hogy a helyi adminisztráció ebben a formában is készült az újabb hatalomváltásra. A jelzett fordulónaptól mindkét faluban tovább vezették a csehszlovák anyakönyvet, de innentől értelemszerűen minden anyakönyvi bejegyzést magyarul találunk. Vagyis visszaállt az a rend, amely az első világháború befejeződése előtti állapotot jellemezte. Nem közvetlenül tartozik a tanulmány tárgyához, ennek ellenére szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az 1922-es és 1938-as fordulat névjogilag komoly következményekkel járt. A fentebb felvázolt képből egyértelműen kirajzolódik, hogy a jelzett időpontoktól minden különösebb hatósági háttér-dokumentáció nélkül változtatták mega névegyütteseket és/vagy azok egyes elemeit. Ezt egyik iskolázott adatközlőm, aki az érintettek egyike volt, a vele készített szociolingvisztikai interjúban az 1922-es változásokkal kapcsolatban így fogalmazta meg: „Tudja, amikor ránéztem a passzusaimra, nem akartam hinni a szememnek. A becsületes magyar nevem helyett ott volt a szlovák név.... Azt se tudtam, hogy még én vagyok-e én.” Tüzetes rész Névegyüttesek az anyakönyvekben Mielőtt a problémakört alaposabban körbejárnánk, szükségesnek látom definiálni, milyen értelemben használom a személynevekkel kapcsolatos főbb fogalmakat: a névegyüttest, a családnevet és a keresztnevet. Névegyüttesről a magyarban a többelemű személynevek kialakulása óta beszélhetünk. Minimálisan két névelemet tartalmaz: családnevet és keresztnevet. A családnév a névegyüttesnek az a tagja, amely általában a szülők valamelyikétől vagy mindkettejüktől öröklődik. Ha az apai és anyai ág családneve valamilyen ok miatt összekapcsolódik, akkor kettős családnévről beszélünk (pl. Bajcsy-Zsilinszky; Deutsch-Für stb.). Kettős családnevet mind az apáról, mind pedig az anyáról örökölhet az újszülött. Kettős családnevek eredendően a latin „dictus" vagy „alio nomine”-val összekapcsolt mellérendelő szerkezetekből, később ragadványnév-családnév együttesek összekapcsolásával jöttek 18
