Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
lemzői, a családi keretek között és más egyéb formákban folytatott földművelés és állattartás szempontjából sem elhanyagolható, hogy az egész Mátyusföldön - Dél-Szlovákia más vidékeivel összevetve - viszonylag korán elterjedtek az e munkákat megkönnyítő és meggyorsító gépek. „A gőzekétől kezdve, a vetőgépen keresztül a cséplőgéppel bezárólag elég korán teret nyertek a technikai vívmányok a paraszti gyakorlatban is.”2 Ugyanebbe az irányba, gyakorlatilag az újítások irányában való nyitásra hatott a nagyvárosok (főleg Bécs és Pozsony) közelsége, valamint a vasút. A gépesítéshez hasonló hatása volt a termesztett növényfajták megválasztására a cukor- és egyéb gyárak megjelenésének s közelségének. Már 1911-ből említi Rubinek Gyula a diószegi cukorgyárat, amelyben évente 1 millió métermázsa cukorrépát, a szerediben pedig 750 ezer mázsa cukorrépát dolgoztak fel.3 (Ugyanitt tesz említést Rubinek a körtvélyesi Szold-féle szeszgyárról.) A vidék kedvező adottságait használták ki a molnárok. „1866-ban a Kis-Dunán 37 hajómalom működött, ebből négy Jóka határában. Ez a szám 1902-re hétre emelkedett.”4 Alsó- és Felsőszeli tágabban értelmezett környezetéről, a Kisalföldről hasonló adottságokat említ a 20. század elejének magyar mezőgazdasági jellemzőit összesítő munkájában Nagy Mariann. Könyvének természetföldrajzi régiók alapján összesítő részében a Kisalföldet a Dunántúli-dombsággal, Szlavóniával, az északnyugati Felfölddel, az északkeleti Felfölddel, Erdéllyel, a horvát megyékkel és az Alfölddel összevetve elemzi: „A gabonaféléken kívül, amelyek közül az árpa súlya itt volt a legnagyobb, az ipari növények (a cukorrépa) és a takarmányfélék adták az össztermésérték jelentős hányadát. Az országos átlag ötszörösét tette ki a cukorrépa aránya a szántóföldi növénytermelés értékében. Ez az ipari növényfajta volt korszakunkban a legfontosabb élelmiszeripari nyersanyag: egyik legfontosabb exportcikkünk a cukor volt, amelynek jelentős részét állították elő a kisalföldi cukorgyárak... A Kisalföldön az országos átlag háromszorosát tették ki a vetőgépek és ugyancsak háromszor-négyszer annyi takarmány-előkészítő (szecska- és répavágó) volt, mint átlagosan.”5 S kiemeli a szerző a szakmai ismeretek jelentőségét és beépülését a gazdálkodásba: „A gazdasági tisztviselők hányada egészen kimagasló volt, több mint kétszer annyit foglalkoztattak a kisalföldi birtokosok és bérlők, mint országosan. Nem véletlen tehát, hogy a térségben az őstermelő keresők műveltségi szintje nem csak a legmagasabb volt az országban, de még a 6 éven felüli összlakosság írni-olvasni tudásának szintjét is meghaladta. A középiskola négy osztályát is ebben a régióban végezték el a legtöbben a mezőgazdaságból élők között.”6 A szántóföldi learatott terület növényfajták tekintetében az országos átlaghoz viszonyítva ugyanebben az időszakban (20. század elején) a következőképpen alakult a Kisalföldön:7 2 Liszka 2002: 215. 3 Rubinek 1911: 562. 4 Liszka 2002: 217. 5 Nagy 2003: 151. 6 Nagy 2003: 152. 7 Nagy 2003: 185. 184
