Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

kötelező érvényű jelölését úgyis ellátja a birtokosképző (vö. Vörös 2003a). Ezekben az esetekben többféle megoldással is él(het)tek. Látszólag kevesebb fejtörést okoz(hat)tak az a és e végű magyar nevek, mert ott teljes volt az alaki egybeesésük a megfelelő szlovák koncovkával. Az egyik lehetséges megoldás az volt, hogy az -ová-t kötőjellel kapcsolták hozzá az érintetlenül hagyott magyar eredetű családnévhez (pl. Varga-ová). A másik pedig az, hogy magából a birtokosképzőből hagyták el az o-t (pl. Varga-vá). Később pedig a mai szlovák gyakorlathoz egészen közeli megoldást találtak: a névvégi a-t, ó-t vagy e-t ejtették ki (pl. Varg-ová, Sid-ová, Feket-ová stb.). Innen már csak egy lépés hiányzott a minden tekintetben (cseh)szlovákos alaktól: a kötőjel elhagyása (pl. Vargová ~ Vargaová). Amikor ez is bekövetkezett, akkor gyakorta egy újabb jelenséggel találkozhatunk a korabeli anyakönyvek lapjain. Eszerint a Vargová típusú név alatt zárójelben megadták a családnév képző nélküli alakját (pl. Anna Vargová /: Varga :/).

Látszólag több gondot okozott a magyar eredetű családnevek végén található ó. Erre is többféle megoldás kínálkozott. A fentebb ismertetettekhez képest itt a variánsok számát növelte az az eset, amikor úgy szlávosftották a nevet, hogy a szó végén az ó-t megrövidítették (pl. Szabó + -óvá > Szabo-ová). Mindazonáltal a neveknek ebben a típusában is számtalan variáns lelhető fel, pl. Szabó-vá, Szabo-vá, Szabóová, Szabóvá, Szabva/: Szabó :/, hogy közülük csak a leggyakoribbakat említsük.

Az -óvá kötőjelezésétől az egybeírásig tartó folyamatban közbülső fázisként említhetjük a név és formáns ponttal történő kapcsolását (pl. Nagyová), illetőleg azt, amikor kisebbnagyobb szóközt hagytak a név és birtokosképző között. Sőt olyan gyakorlattal is találkoztam, hogy a családnévhez képest az -ová-t kisebb betűmérettel jegyezték be (pl. Nagy óvá ~ Nagyová). Ez utóbbi esetben lényegileg a tipográfiával igyekeztek jelezni, hogy a szóban forgó névképző nem kapcsolható zavarmentesen a magyar családnevek többségéhez.

1926 közepétől egyre gyakoribbá vált a szlovák birtokosképző egybeírása a női névvel. Ekkortól azonban új jelenségre figyelhetünk fel. Az -óvá kötőjelezésére csak akkor kerül sor, ha az anya özvegy vagy leányanya. Innentől a birtokosképzőt az összes többi esetben egybeírták a családnévvel.

Szólnunk kell arról is, hogy a fentebb ismertetettek miként érintették a leány újszülöttek névegyüttesét. Mielőtt ezt megtennénk, utaljunk arra, hogy az újszülötteknek fenntartott rovat csak keresztnevet/keresztneveket és felekezeti hovatartozásra vonatkozó bejegyzést tartalmazott. A gyermek családnevét ott nem tüntették fel, hiszen egyértelmű volt, hogy azt mindenki az apja vagy törvényes gondviselője után kapta. Törvénytelen gyermeknél vagy az anya családnevét vitte tovább az újszülött, vagy olyan személyét, aki magáénak ismerte el a gyermeket. Ez utóbbi esetben a gyermek természetes atyjának nyilatkozatára mindjárt a bejelentéskor sor kerülhetett. Ilyenkor a bejelentő aláírása fölött találjuk az erre vonatkozó megjegyzést. Az is gyakori volt, hogy a megjegyzéseknek fenntartott rovatban tüntették fel a gyermeket törvényesítő apa adatait. Ekkor arra is mindig utaltak, hogy mire változott a gyermek családneve. Bár az elmondottakból nem következik, mégis egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az -ová-t a leánygyermekek nevének részeként kezelték. Erre engednek következtetni azok a későbbi, főként az 1989-es rendszerváltozás utáni hivatalosnak számító bejegyzések, amelyek egyes nevek esetében az - óvá névegyüttesből való törlését hivatalos eljárásra utalva rögzítik.

A fentebb ismertetett nyelvi bizonytalanságok, ingadozások ellenére összességében megállapíthatjuk, hogy a korabeli hatóságok a két Szeli magyar ajkú lakosságának névanyagát sok tekintetben csehszlovákosították. Ám korábbi Nyitra-vidéki és csallóközi kutatópontjaimhoz képest nagyon fontos eltérésnek mutatkozik, hogy a két községben a csa17