Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
1922 elején mindkét faluban nagyjából azonos időben egyik napról a másikra szlovák nyelvű bejegyzések jelennek meg a matrikulákban. A neveken kívül a többi adatot is szlovákul írják be: a gyermek nemét, a felekezeti hovatartozásokat, az apa foglalkozását, a település(ek) nevét és a különféle megjegyzéseket. Ezen túl az anya könyvvezető aláírása is szlovákos formában hitelesíti a bejegyzést. A szlovák nyelvűség alól csupán a majorok, a magyarországi települések némelyikének, illetőleg az anya könyvvezető személy számára szlovákul nem ismert távolabbi települések megnevezése képez kivételt. Tehát a két településhez tartozó majorok példájánál maradva: még egy ideig továbbra is Dögös, Sziget, Körtvéiyes, Újmajor kerül a megfelelő rovatba. Alsószeliben az első szlovák bejegyzés 1922. február 27-i, Felsőszeliben 1920. február 20-i keltezésű. A személynevek közül az első és egyúttal leglátványosabb változásnak a keresztnevek metamorfózisát mondhatjuk: többségüket szlovák metanyelvi párjukkal jegyzik be. Több tévesztés is arra utal, hogy a magyar ajkú anyakönyvvezetőknek a váltás nem ment túl könnyedén. Gyakorta automatikusan járt a kezük. Erre utalnak azok a tévesztések, amelyeket még azon frissiben korrigáltak. Ilyen például Alsószeliben egy 1922. március 12-i bejegyzés. Ebben a gyerek nevét először Ernőnek jegyezték be, majd azt mindenféle, áthúzás vagy megjegyzés nélkül a szó valódi értelmében átjavították Ernestre. Ez utóbbi fölött még jól látszik a keresztnév ő-jének ékezete. A tévesztések többségét azonban a későbbiek során az erre fenntartott rovatban szlovák nyelvű kommentárral korrigálták. Továbbra is szinte kivétel nélkül magyarosan találjuk a bejelentők autográf aláírását. Ha valaki írástudatlan volt, akkor a t. j. +++ (to jesť ’azaz’) bevezető formula után az anya könyvvezető szlovákosan odaírta az illető nevét (szlovákos keresztnév + családnév). Az átmeneti állapotokról számtalan nyelvi bizonytalanság árulkodik. Ezek egyike, hogy nem minden magyar keresztnevet tudtak szlovák párjával társítani. Ekkor az ilyeneket természetesen magyarul írták be. Számtalan ingadozásra figyelhetünk fel. Az egyik ilyen, hogy (cseh)szlovákosítják a nevet, ám az a standard szlovákban vagy becenév, vagy abban a formában nem is használatos. így például a magyar Aranka helyett (cseh)szlovákosított Zlata, Ziatonka, Zlatenka (a továbbiakban: m.); a m. Jolán helyett (cseh)szlovákosított Jolanta; a m. Zsigmond helyett (cseh)szlovákosított Zikmond ~ Zikmund; a m. Lőrinc helyett (cseh)szlovákosľtott Lorenc ~ Laurenc ~ Vavrín; stb. található. Az elmondottak ellenére az általam vizsgált korszakban mindvégig találkozhatunk magyaros keresztnevekkel. Különösen az 1920-as évek közepéig, végéig, de a jelenség, ha lényegesen ritkábban is, a korszakhatár utolsó éveiben is adatolható. Csak néhány jellegzetes példát említek a neveknek ebből a rétegéből: Aranka, Etel(ka), ida, Lenke, Olga, Sára; Aladár, Endre, Lóránt, Nándor, Ottó, Pongrác, stb. Ez utóbbiak hátterében azonban magyarázatul az említettektől eltérő okokat gyaníthatunk. Megjegyzendő, hogy a közkeletű, akkoriban divatos, gyakori neveket kivétel nélkül (cseh)szlovák alakjukban anyakönyvezték. Az ingadozások egyik érdekes esete, amikor a magyaros-szlovákos keresztnév latinos formával váltakozik (pl. Hubert ~ Hubertus stb.) A magyaros-szlovákos megnevezéssel arra akartam utalni, hogy magyar-szlovák viszonylatban neutrális névvel van dolgunk, ám az anyakönyvvezető a jelekből ítélve a név ritka volta miatt ebben nem lehetett egészen biztos. A nyelvi bizonytalanság további jeleként értékelhető, hogy gyakorta olyankor is cseh alakváltozatot jegyeztek be, amikor egyértelműen megállapítható, hogy magyar ajkú volt az, érintett család. Ilyenkor valószínűleg az anyakönyvvezetők nem lehettek tisztában azzal, milyen lenne az adott keresztnév szlovákos változata. Legtipikusabb példákként említhetjük a következőket: Evžen, Kašper, Ludevít stb. Az anya könyvvezetőnek magyarul bemondott nevek (cseh)szlovák metanyelvi párjainak megtalálása sem ment minden 15
