Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
sztereotipizálja. Az iparosodottabb Mátyusföldön a gyárak munkásai, a műhelyek inasai és segédei, az uradalmakban, nagygazdáknál dolgozó nagyszámú mezőgazdasági bérmunkás, szezonmunkás, részesarató, cseléd fogékonyabb volt a munkásmozgalom kezdeményezéseire, baloldali ideológiákra. A két Széliben is erős volt a szakszervezeti szervezettség, a mezőgazdasági munkások érdekvédelme, az evangélikus és katolikus ifjúsági szervezetek mellett ifjúsági munkáskor is működött. A munkásszervezetek képviselői még azt is kikötötték, hogy a majorokban mennyit használhatták a kötözőgépet, ami nagyszámú részesarató munkáját tette volna feleslegessé, megfosztva őket a gabona 1/12 részétől, ami sok család megélhetését ellehetetlenítette volna. Ezeket a vívmányokat a magyar időszak alatt érvénytelenítették, bevezették a 12 órás munkaidőt, sokan az új rendet visszalépésként, a jogok csorbításaként élték meg.5 „Mink azok a régebbiek, mert valamiben még mindig jobban fűződünk az anyaországho, mert azért mink azt a bizonyos pár évet átéltük Magyarországgal, 38-tól 45- ig. Holott sokkal rosszabb sorsunk volt, mint a Masaryknál." (K. Gy.) A háborús időszak ellátási nehézségei, a magasabb árszínvonal sokakban elégedetlenséget szült. „Szlovákia olcsóbb volt mint a magyaroknál. Igen. Mert azért voltak azok a bizonyos tüntetésfélék és megnyilvánulások, hogy „Minden drága, vissza Prága" 1938-ban." (És erre mit szóltak a magyar hivatalnokok?) „Hát esetleg ha meghallották, csendőr vagy ilyesmi, jól elpufálták. Vagy hogy menj az anyád kínjába a tótjaid közé.” (K. Gy.) Reszlovákok A reszlovakizáltakról szövődő emlékezet lényeges szervező momentuma az emlékező személyének társadalmi helyzete és érintettsége a különféle kényszermigrációkban. A Csehországba deportáltak, a Magyarországra kitelepítettek vagy a szegényebb rendű gazdák a reszlovakizáltakat haszonleső, korábban inkább érdekből magyarkodókként bélyegezték, akik első adandó pillanatban szlovákra váltottak. „Voltak Rózsahegyről neki (szlovák származású édesapjának) unokatestvére Ugrár Jozsó, hát azok úgy voltak és a Mariska néni innét Vojnárói, Nyitra mellől. Hát azok mind anyanyelvi szinten beszéltek szlovákul meg magyarul. Hát a Jozsó a faternak, te Félix, hát azt mondja, mit, beszélsz te tótul, hát mit akarsz, írasd magad tótnak és itthon maradsz. Joskó, én Diószegen születtem, Magyardiószegen, slussz végeztünk. Hát inkább deportáltatta volna magát. Hát voltak aztán na, olyan magyarok, akik 1938-ban akkora zászlókat vittek, magyar zászlót a szent koronával, mint na, és legelőször szlovakizáltak.” (K. Gy.) A reszlovakizáltaknak, mivel a nemzeti tanács tagjai lehettek, beleszólásuk volt abba, hogy mely családokat deportáljanak, illetve telepítsenek W\.„No de hát a képviselő-testület tagjai azok mind reszlovákok voltak, tősgyökeres, leghíresebb magyarok, de reszlovákok.” (K. Gy.) A hatalom a reszlovakizáció eredményességét a reszlovakizáltak lojalitásának és a szlovák nyelvbe és kultúrába történő átszocializálódásának mértéke szerint ítélte meg.6 A reszlovakizáltak csökkenő lokális társadalmi és szimbolikus tőkéjét, romló meg5 Danajka 1993: 129-130. 6 Több járási jelentés szól arról, hogy a reszlovakizáltak továbbra is magyarul beszéltek, nem törekedtek a szlovákságba történő integrációra. Pukkai 2002: 70-71. 149
