Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
könyvvezető és a bejelentő aláírása került. A tizedik rovat az utólagos bejegyzéseknek és kiigazításoknak volt fönntartva. 1918 novemberében, tehát az első világháborús fegyverletétel, sőt a terület 1919 elején történő cseh megszállása után a helyi adminisztráció a magyar időkben megnyitott anyakönyvet vezette tovább. Semmiféle nyomát nem találjuk annak, hogy a közigazgatás ebbéli irányításában valamiféle változás történt volna. Erre utal, hogy az anyakönyv zárása mindkét faluban a korábbi évek gyakorlatának megfelelően történt. Ez tehát azt jelenti, hogy mindkét helyen magyar nyelvű bejegyzést találunk, amely Felsőszeliben így hangzik: „Az 1918 évi születési anyakönyv első példányát 55 /: ötvenöt :/ bejegyzéssel lezárom. Kelt, Felsőszeliben 1918 évi december hó 31-én." Aláírás: „Havasi Géza anyakönyvvezető." A hitelesítés a magyar hatóságok által korábban használt címeres körpecséttel történt. A körpecsét felirata: „Felsőszelii * Anyakönyvi Kerület." Ugyanígy, az idézett zárással megegyező formában és tartalommal történt ez Alsószeliben. Hangsúlyozni kell, hogy az akkori alsószeli anyakönyvvezető, Bencz József aláírása még itt is magyaros. A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnt, hogy a pecsétnyomó feliratában Felsőszelii alakot találunk. Az, hogy a településnévből képzett melléknév a másik községben is Alsószelii formában használatos, következetességre utal. Nyelvészként nem állhatom meg, hogy a körpecsét feliratával kapcsolatban ne hívjam fel a figyelmet egy azóta bekövetkezett helyesírási változásra. Az /' végű településneveken az -/ melléknévképző ejtésben egyszerűsítést von maga után, amit az ilyen szóvégeken helyesírásunk is érvényesít: vagyis manapság már csak egy i-t írunk. Az anyakönyvek bejegyzéseiben egészen 1922 elejéig lényegileg semmiféle változás nem történt. Az óvatos megszorítás azért indokolt, mert 1920-tól azért egyre több olyan apró jelre bukkanhatunk, amely mintegy jelzi, hogy a későbbiekben valami történni fog. Csak emlékeztetőül: 1919-ben már túl vagyunk az első csehszlovák népesség-összeíráson, ám a matrikulákban nagyjából minden a korábbiak szerint történik. Ez érvényes magára az anyakönyvre csakúgy, mint a benne szereplő bejegyzésekre. Az első változás az volt, hogy 1920 decemberének utolsó napján a magyar nyelvű zárást kétnyelvű, szlovák-magyar feliratú körpecséttel hitelesítik. A szlovák nyelvű rész a pecsétnyomó felső, a magyar az alsó mezejében található. A pecsét felirata Felsőszeliben: Štátny matrický úrad * Horné Saliby * Állami anyakönyvi hivatal * Felsőszeli. Ugyanígy történik Alsószeliben is a megfelelő módosításokkal. Mindkét 1920-as pecsétnyomóban közös, hogy eltűnt belőlük a magyar címer: ez utóbbi község pecsétnyomóján azt felirat helyettesíti, Felsőszeliben pedig egy másik címerrel váltották fel (lásd. 1. ábra). 1. ábra. Korabeli pecsétnyomók a) 1912-ből, b)-c) 1920-ból a) b) c) Az 1921-es zárás mindkét községben az előzőhöz hasonlóan történt. Ekkortól Alsószeli pecsétnyom ójában is címert találunk, méghozzá az új csehszlovák címert. 14
