Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
személlyel. Az eredeti tervből, amelyet a falu komisszárja állított össze, hiányoztak a fehérlapos gazdák és a reszlovakizáltak. Az alsószelieknek 1947. február 18-án kézbesítették a végzéseket és az utasításokat. A rakodásoknak 21-én és 22-én kellett volna megtörténniük. A célállomás Podbožany volt. A deportálásra ítélt családok száma 30. A karhatalmi egységek február 20-án körülzárták a falut, de tekintettel a kegyetlenül hideg időjárásra az SZTH február 26-ig felfüggesztette a deportálásokat. A biztonsági alakulatok mindezek ellenére február 24-ig a faluban tartózkodtak. A deportálásokat leállították, mert fokozatosan megkezdődött a lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között. Az alsószelieket ennek ellenére két vonalon is, igaz csak áttételesen, érintette a deportálások fagyos szele. Először február 19-én, amikor Moékor százados, járási csendőrparancsnok utasítására Alsószeli férfilakosságát kiparancsolták a hófúvásban rekedt autók kiszabadítására, amelyeken nádszegi és királyrévi családok voltak. A 24 órás munka borzalmairól - a majdnem halálra fagyott gyermekekről és asszonyokról - még ma is mély megrendüléssel beszélnek az alsószeli emlékezők. A másik érintkezési pont Szigetmajor. Ez a major kataszterileg Felsőszelihez tartozott, de közelsége miatt az itt dolgozó béresek és szezonmunkások zöme alsószeli volt. így történhetett meg, hogy a majorból deportált nyolc család egyaránt szerepelt mind a két szeli krónikájában. Nymburkba és Podbožanyba szállították őket. A nyolc család a következő volt: Babos Dávid, Czafík Jenő, Mészáros Mária, Neszméri Ignác, özv. Pukkai Ferencné, Seres Józsefné és Varga Sándorné családja, valamint Mészáros István önálló személy.18 19 Az újabb adatok tanúsága szerint önkéntesként megfordultak Csehországban a következő családok: Kajos Aladár, Toncsko István, Madovi István, Pukkai Lajos és Pukkai Istvánná, természetesen a családjukkal együtt. Ők alsószeli illetőségűek voltak. 2. táblázat A deportálások adatai Felsőszeliből Tervezett szám Realizáció számokban Gazdasági egységSzemély Gazdasági egység Személy Ebből gyennek Összesen 472 1 609 240 869 101 1. nap 153 595 99 379 46 2. nap 146 543 OO 313 37 3. nap 128 464 58 177 18 Szigetmajor 8-8-Megjegyzés: Az adatok összegzése nem egyezik: a tervezett számoknál (a családoknál) még akkor is hiányzik 11 család, gazdasági egység, ha a 26 cigánycsaládot hozzáadjuk. A személyek rovatában viszont csak 7 személy hiányzik.K Az 1947. február 26-ig felfüggesztett deportálások, úgy tűnt, véglegesnek bizonyultak. Mivel a lakosságcsere a csehszlovák fél megítélés szerint nagyon vontatottan haladt, ezért a kormány 1948. október 25-én a 65-277/48-III/5 dőv. számú rendelettel a kényszermunkák határát 1949. április 30-ig meghosszabbította, ennek ellenére már november 23-án felszólította a deportáltakat, hogy 1949. január 1-je és április 30-a között államköltségen hazamehetnek. Az 1948. október 25-én elfogadott 245/1948-as számú tör18 Danajka 1993: 148. 19 PÁLVF I.-573/1949. 135
