Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
Az említett három szakaszon kívül még az úgynevezett Dél-akcióval riogatta a hatalom Dél-Szlovákiát, amit a kuláktalanítás jegyében hirdettek meg. Szlovákia területén 11 576 családot, összesen 43 568 személyt érintett a munkaerőtoborzás. A deportáltak zömét annak a majdnem három millió németnek a helyére vitték, akiket a csehszlovák kormány a Szudéták területéről Németországba toloncolt.5 A nagy Galántai járás területéről 1734 család (6324 személy) került a Szudétákba. Ebből 100 gazdasági egység (231 személy) önként. A járás adta a deportált családok 14,98 százalékát és a személyek 14,52 százalékát. A szállítási terveket a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatala dolgozta ki. Az akció a járás 14 települését érintette (Felsőszeli, Deáki, Jóka, Negyed, Pered, Sókszelőce, Taksony, Tallós, Vágfarkasd, Vágkirályfa, Vezekény, Zsigárd, Nádszeg, Királyrév), de egy-két családot más községből is szállítottak Csehországba. Az Állami Birtokalap Kezelősége (ÁBK) a belső telepesek hasznára fordíthatott 1038 egész és 47 fél családi házat és az állatállományon kívül, amelyet az ÁBK emberei elkótyavetyéltek, 1350,5 ha mezőgazdasági földterületet. Végül 1948. november 23-án a kormány felszólította a deportáltakat, hogy 1949. január 1-je és 1949. április 30-a között államköltségen, minden ottlévőségükkel egyetemben hazatérhetnek. A potsdami konferencia, mint erről már említés történt, csak a német transzfert fogadta el, s a magyarkérdést a két érintett fél hatáskörébe utalta. A csehszlovák fél a tiszta szláv állam kialakítására törekedve minden megszorító eszközt igénybe vett a magyartalanításra. 1946. február 27-én végül a két fél aláírta a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, melyet mind a két aláíró fél parlamentje ratifikált. A Galántai járásból a hivatalos csehszlovák statisztikai adatok szerint (némi eltérés van a két ország adatai között) az V. cikkely (fehérlapok) alapján 15 295 személyt jelöltek ki áttelepítésre, a Vili. cikkely 1-4. paragrafusa 2609, az 5. paragrafus 48 személlyel számolt. 1947 végéig 209 szerelvény (9965 vagon) hagyta el a járás területét. A szerelvények 2289 gazdasági egységgel, 9607 személlyel lépték át a csehszlovák-magyar határt. A következő szakaszban realizálódott áttelepítésekről az adatok áttekinthetősége a jelentésekben eléggé zavaros. Az biztos, hogy 1948-ban ez a szám további áttelepítettekkel bővült. Magyarországról 1948 végéig 73 szerelvény érkezett. A 4069 vagon 1902 gazdasági egységgel (7293 személy) és tulajdonával érkezett a járás területére. Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után s a magyarországi politikai változások következtében aláírták a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést (a ratifikációs okmányokat 1949. június 21-23-án cserélték ki Prágában). A lakosságcserét irányító csehszlovák-magyar vegyes bizottság, miután 1948. december 22-én leállította a lakosságcserét, 1949. június 21-én befejezettnek tekintette a működését.6 A két település lakossága a dekrétumok szorításában Az első csehszlovák földreform kísérőjelensége, a kolonizáció sem Alsószelit, sem Felsőszelit közvetlenül nem érintette. A Pálffyak és az Esterházyak ügyes manőverezése következtében mind a két településen házhelyeket mértek ki. Cereseto Esterházy Mária 5 Vadkerty 1996: 117. 6 Pukkai 2002: 70. 128
