Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
PuKKAi László Kényszermigráció, kényszerasszimiláció Alsószeliben 1945-1949 Dekrétumok, rendeletek szelleme A második világháború befejezése Közép-Európában is az országhatárok kiigazítását, átrendezését vonta maga után. A győztes angolszász nagyhatalmak és a Szovjetunió semmisnek nyilvánították az 1938. szeptember 29-én aláírt müncheni egyezményt, majd ezt követően a november 2-i bécsi döntést. Az új csehszlovák kormány, a cseh és szlovák pártokból alakult Nemzeti Front programját - közismert nevén a Kassai Kormányprogramot - 1945. április 5-én fogadta el. A 16 fejezet közül a szlovákiai németeket és magyarokat leginkább érintő fejezet a Vili., amely Edvard Beneš dekrétumaival és a Szlovák Nemzeti Tanács (tovább: SZNT) rendeletéivel egyetemben eredményezte a hontalanság minden negatívumát: a belső telepítéseket, a reszlovakizációt, a munkaerőtoborzást (deportálásokat) és a lakosságcserét. Edvard Beneš 1945. április 12. - 1945. október 27. között 98 elnöki dekrétumot hirdetett ki, amelyek közül 13 a német és a magyar kisebbségre vonatkozott. Ezeket a dekrétumokat az 1945. október 28-án megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés 1946. március 28- án az 1946. évi 57. számú rendeletével visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelte. Az 1945. évi 5. számú dekrétum a németek, magyarok, az árulók és kollaboránsok vagyonának nemzeti gondnokság alá helyezéséről, a 12. számú pedig a felsoroltak mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról (nem kisajátításáról) és gyors elosztásáról szólt. A rendkívüli népbíróságokat az 1945. évi 16. számú elnöki rendelet szellemében hozták létre. Az 1945. évi 27. számú dekrétum viszont a belső telepítések egységes elvek szerinti igazgatását legalizálta. Ezt a törvényrendeletet a 28. számú követte, amely elrendelte a 12-es dekrétum alapján elkobzott mezőgazdasági földterületeknek cseh, szlovák, valamint más szláv földművesekkel való betelepítésétA második csehszlovák földreformnak is nevezett dekrétum magában hordozta az újabb kolonizáció lehetőségét, megvalósítását. A köztársasági elnök 1945. évi 33. számú dekrétuma alapján a csehszlovákiai németség és magyarság kollektív bűnösként megfosztatott a csehszlovák állampolgárságától. Az SZNT rendeletéi általában a már felsorolt dekrétumok szlovákiai lebontását jelentik: speciálisan szlovák vagy szlovákiai problémákat hivatottak megoldani. Az SZNT 1944. szeptember 27-én kelt rendelete szerint a nemzeti bizottságok munkájában, a közigazgatásban német és magyar nemzetiségű állampolgárok nem vehettek részt. Az SZNT ezt a rendeletét 1945. április 7-én kelt 26. számú rendeletével még kiegészítette, amelynek értelmében a magyar többségű községekben és járásokban a nemzeti bizottságokat a komisszári hivatalok és komisszárok váltották fel, akiket nem a polgárok választottak, hanem a belügyi megbízott nevezett ki. 125
