Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
már megnövekedett az igény a szabadidő társas eltöltésére. Már nem volt elegendő a burdos házban közösen elfogyasztott sör és társaság. A bálok egyre színvonalasabbak lettek: műsoros előadások, tréfás jelenetek, színdarabok színesítették, dalárdák léptek fel. 1905-re már majdnem minden nagyobb egylet saját színjátszó csoportot alakított (Puskás 1982, 240). Az amerikai társas élet formáit a 20-as évektől kezdték utánozni: piknikeket, teadélutánokat, bazárokat szerveztek, sőt még szépségkirálynőt is választottak (Puskás 1982, 349). Perth Amboyban a Rákóczi Egylet szervezett piknikeket és magyar bálokat a Rákóczi Hallban, melyre nagytárkányiak is eljártak. A nemzeti identitás megnyilvánulásai is erőteljesebb hangsúlyt kaptak az Újvilágban, mint odahaza. A nemzeti vagy saját közösségeik jubileumi ünnepségein a nemzeti identitás külsőségeivel szerepeltek a városban, megmutatva ezzel, hogy a magyarok nem piszkos csőcselék. Csökkenteni akarták a méltánytalan előítéletet, amely az amerikaiak szemében élt, ha már a közéletben semmi szerepet nem játszhattak (Puskás 1982, 243). A legényként kiment férfiak nemegyszer Amerikában találták meg életük párját. Volt eset rá, hogy a fiatalember a burdos család egyik lányát vette el, vagy a gyárbeli munkástársa lánytestvérét. A két világháború között a gyerekek angolul tanultak az iskolában, és csak szombatonként a hitoktatást végző egyházi iskolában igyekeztek magyarul tanítani. Ugyanígy jobbára magyar misére jártak a hívők. Egyházi iskolába csak az első áldozásra való felkészítés idején járatták a gyerekeket, ahol hiába tanítottak magyar nyelven, ha a hittant szolgáló alapvető nyomtatványok angol nyelvűek voltak. így az alapvető imádságok szövegét is angol nyelven tanulta meg az ifjúság: a tízparancsolatot, hiszekegyet. Egymást a kintiek nem a magyar, hanem az angol nevükön szólították. Ez legtöbbször megmaradt akkor is, amikor hazatértek. Az Istvánból Steve, a Bélából Bili lett, a Jánosból Johnny, az Imréből Jimmy, az Ilonkából Helen. Az amerikai viszonyok közül sokaknak nagy élmény volt a „tegező viszony”. Az itthoni szokásokkal szemben, ahol a címek és rangok használata a megszólításban is érvényesült, az angol nyelv nem ismerte ezeket a formulákat. Látták, hogy cirkalmas megszólítások és magázódó formula nélkül is lehet kommunikálni és a tiszteletet megadni a másik embernek. Az urambátyámországból egy olyan közegbe csöppentek, ahol az embereket a teljesítményük alapján ítélték meg egyedül, és ahol a törvény mindenkire egyaránt vonatkozott. Az amerikai államberendezkedés megismerése elégedetlenné tette a kivándorlókat az itthoni viszonyokkal szemben: nagyobb volt a jogszabadság, kisebbek a közterhek, fejlettebb az államberendezkedés. Odakint hozzátartozott a kultúrához a szabad véleménynyilvánítás, szóban és írásban is. Megismerték az ipari fejlődés áldásait: a gőzfűtést, villanyvilágítást, a department store-t, az áruházat. A feudális viszonyokhoz szokott hazai nagybirtokosság a demokratikus viszonyokat megismerő parasztság változását úgy élte meg, hogy a kevés igényű, korábban önként alárendelődő népet új szociális tanokkal bolondították meg Amerikában. Legenyei Bodnár és korának földbirtokosai a következő szubjektív mó-215
