Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

don értékelték ezt: „A visszaérkezők tunyák, munkátlanok, iszákosság, nagyravágyás, úrhatnámság, luxus, nagy igények, czifrálkodás jellemezi őket. Aki már kint volt, nem tud visszaszokni az itthoni gyengébb kosztra, sem az itteni viszonyokhoz” (Legenyei 1903).

Az itthon maradt családtagokkal a kintiek rendszeresen leveleztek, tartották a kapcsolatot, kíváncsiak voltak a hazai hírekre, a gazdaság állására, az időjárásra, a termésre, és irányították a levelek útján a földvásárlásokat. Sajnos jelen gyűjtés idején már egy levelet sem találtam. Az idők folyamán az építkezések, költözködések során eltűntek a családi levelesládákból.

Mint említettük, a kivándorlók általában folyamatosan segítették a hazai családjukat kisebb-nagyobb pénzküldeményekkel. Volt, aki a pénzt levélben küldte haza, bár ez elég veszélyes volt, előfordult ugyanis, hogy a postán valahol feltűnt a levél, és kilopták belőle a pénzt. A levélben megírták, hogy mennyi dollárt küldtek, de pénz nem volt a borítékban. Ezek a lopások inkább az ötvenes években történtek. A két háború között ajánlott levélben küldték a pénzt, vagy könyvesutalvánnyal, csekken. „Ha ajánlott levél volt, a bátyám mindig ment érte Bélybe, mert akkor nem volt itt posta. És abban az ajánlott levélben a bátyám tudta, hogy mi van. Meg volt neki mondva, nem szabad elmondani. Barátokkal ment és úgy hozta haza a pénzt” (Adatközlő 6).

Amerikából postán nemcsak pénzt küldtek az itthoniaknak, hanem csomagokat is. Postahivatal csak Bélyben volt, ezért oda kellett menni átvenni azokat. A bélyi vasútállomást amerikás állomásnak is nevezték. „Apám két idősebb fiútestvére, Sándor és Károly ilyen húszon évesen, fiatalon kimentek és ott nősült meg mind a kettő. Többen voltak testvérek és elmentek pénzt keresni, apám itthon maradt. Sokat segítettek, mindig emlegette apám, hogy csomagot küldtek, segítette a szüleit is a testvéreit is, de gyerekük nem volt. Bélyből szekérrel hozta a posta, és úgy emlékszem, olyan nagy csomag volt az asztalon, és akkor apám szétosztotta: Ez a tied, ez a tied. Ruhát, még cipőt is küldtek, meg kakaót és kávét. Utána már mondta, hogy ő már nem is tud mit küldeni, ő már nem fiatal, és inkább küldött pénzt, hogy vegyünk érte, amit akarunk" (Adatközlő 13).

„Amerikából jöttek csomagok: UPB - utolsó posta Bély, és mi elneveztük - a gyerekek - amerikás állomásnak, mert a csomagok odáig jöttek. Megjött a papír, hogy apám menjen Bélybe, az állomásra Amerikából kiváltani a csomagot. Öten voltunk testvérek, és a nagynéném küldözött ruhákat. Jó holmik voltak azok, emlékszem, a két nagyobbik lánynak - már kezdtek járkálni bálokra - és akkor küldözgettek nekik ruhácskákat, meg a kisebbekre is. Azt tudom, hogy gyalogszánkával ment apám télen nagy hóban, úgy húzta haza Bélyből. Az utolsó posta Bély volt, még Csernyő azután épült" (Adatközlő 4).

Nagyon fontos szerepet töltött be a családi egység fenntartásában a hazaküldött vagy kintre kiküldött fénykép. így láthatta növekvő gyermekeit a kint dolgozó édesapa, és nem felejtette el, miért él távol a családtól. Az otthon maradt gyerekek, akik lényegében csonka családban nőttek fel, a fénykép révén alkothattak teljes képet a családjukról. Kialakult gyakorlat volt e célból, hogy a családról itthon készült képet összemontírozták a kinti családfő fényképével.

216