Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
ak. A 16. századi óriási konjunktúra, amely egész Európában a mezőgazdasági termékek iránti kereslet élénküléséhez és az árak emelkedéséhez vezetett, Nagytárkányt sem kerülte el. A falu néhány jobbágya ugyanis a hagyományos szántóművelés mellett a 16. század 60-as éveiben borászattal is próbálkozott. 9. táblázat Nagytárkány bortermelése, 1565-1569 Név 1565 1567 1568 1569 1.Korcsma Péter 35 köböl 2.Korcsma Máté 3 csöbör 3.Angyal Miklós 14 csöbör 20 csöbör 3 csöbör 4.Tárkányi Miklósné özv. 15 csöbör 10 csöbör 15 csöbör 5.Gergely Ferenc 5 csöbör 5 csöbör 6.Nyíri János 10 csöbör köböl = kassai köböl (kb. 14 I) Forrás: MOL E 158 Zemplén 1565/2, 1567/3, 1568/10, 1569/5 A tárkányi borkultúra igencsak rövid életűnek bizonyult, a klimatikus és a domborzati viszonyok nem feleltek meg kibontakozásának. A lista egyben a falu elitjét is mutatja, a földesúrtól a tehetős jobbágyig. A bortermelők között szereplő özv. Tárkányi Miklósné a birtokosok egyikének özvegye, s azonos azzal a Matuznay Anna nemesasszonnyal, akit Zemplén vármegye jegyzőkönyve 1560-ban Tárkányi Miklós özvegyeként említ.166 Nem egyedüli jelenség, hogy egy birtokos főként szőleje után dézsmát fizet a feudalizmus viszonyai között, hiszen a szőlő nem tartozott a telki állományhoz, s ha egy nemes más birtokos földjén szerzett (vett) szőlőültetvényt, s az eredetileg dézsmás volt, ez a kötelezettség megmaradt, kivéve, ha a birtokos felszabadította a járadékok alól, de a dézsmaszedők még ekkor sem mindig vették figyelembe a mentességet. Tárkányi Miklósné talán egyik jobbágyától vette vagy általa létesítette a szőlőt, amely egy másik Tárkányi-nemes birtokrészén feküdt. Nyíri János a nagytárkányi jobbágyi elithez tartozott, 1568-ban 30 kalangya őszi gabonát aratott,167 családjának több tagja adott dézsmát. Minden bizonnyal az ő leszármazottja az a Nyíri Péter, aki 1629-ben már a falu (talán egytelkes) nemese és a református egyház patrónusa.168 Nyíri Péternek egyébként a falu földesúrnője, ’Sennyey Sándorné Paczoth Judit zálogosít el egy jobbágytelket 150 Ft-ért 1628-ban,169 s ez a járadékmentes telek lesz kiváltságának alapja. A Bodrogközben más falvakban is próbálkoznak bortermeléssel az 1560-1570-es években, de ezekben is csak 6-7 éven át folyik értékelhető (dézsmálható) borászat.170 166 Tóth 1990. 1044. sz. 167 MOL E 158 Zemplén 1568/1 168 Zoványi 1909. 94. p. 169 MOL P 599 Elenchus 492. p. (Másolata: HÓM NA 6989) 170 Veress 1963. 352. p. 98
