Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

Az állami adó történetében 1609-től új korszak köszöntött be, ekkortól ismét a porta lett az adóalap, a 16. századhoz viszonyítva azonban újdonság, hogy a 17. században az országgyűlés már időről időre meghatározta, hogy a porta hány telkes jobbágy és zsellér adóképességét tartalmazza. 1609-ben Nagytárkányra mint Paczoth Ferenc özvegyének falujára 1 adóporta alapján vetették ki az adót, Kistárkány pedig mint nemesek condominiuma fél porta adóképességgel bírt. Egy évre rá, 1610-ben Paczoth Ferenc özvegye és Tárkányi István jobbágyai 1 porta után fizették az állami adót, míg zselléreiket a porta negyedrészével számították 2/4 adóképességűeknek, ami kb. 1,5 adóportányi gazdasági erőt jelentett. Nem sokkal később, 1613-ban Nagytárkány mint nemesek birtoka szerepel a dicalis adó jegyzékében, ekkor jobbágyai után % portát, zsellérei után fél portát számítottak, ami az adóképesség valamelyes emelkedését mutatja. Kistárkányban ekkor a jobbágyok és zsellérek is fél-fél adóporta után fizettek. Az 1 adóportához közeli értékek a 17. század első harmadában végig jellemzőek voltak Nagytárkányra; 1631-ben, amikor a falu nagyobb részén már 'Sennyey Sándor a birtokos, negyedportából 1,5 jutott a jobbágyaira, míg a zsellérek egy negyedporta felét fizették. Tárkányi Istvánnak ekkor csak zsellérei voltak, hasonló adóképességgel, vagyis a falu egésze sem érte el az 1 portát. Ugyanekkor Kistárkányban a jobbágyokat 3, a zselléreket 1 negyedportára becsülték az adórovók, így adóképességük éppen 1 portát tett ki.171

Az adóporták mögött rejtőzködő adózók társadalmát ismét csak a dézsmajegyzékben lelhetjük fel.

2. Jobbágyok Nagytárkányban a 17. században

171 MOL E 159 Zemplén 1609-1631

99