Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Örsi Julianna: Adatok Nagytárkány társadalomrajzához
A 20. században a reformátusok már kisebbségben voltak Nagytárkányban, a szomszédos Kistárkányba jártak át templomba. A papjukkal azonban szembekerültek, aminek következtében áttértek a lutheránus hitre. Ezt a történetet is számon tartja mindenki Nagytárkányban. A krónikás így jegyezte fel: „N.Tárkányban csak az 1930-as évektől van luteránus templom, 40 kálvinista család nyakasságából, bosszújából, mert a kistárkányi ref. pap - kihez addig tartoztak - behajtotta rajtuk a templomi 'székpénz' hátralékot. Ez némelyiknél évi 6 véka búza volt, attól függően, hogy mennyivel ült közelebb (előrébb a többinél az Úr asztalához. Először a rk. plébánián jelentkeztek felvételért, de érhetően! Nem kapták azt meg)" (Petrik 1958, 26). A református egyház emlékét ma már a harangláb őrzi. Ezzel tehát változott a falu vallási összetétele. A római katolikus többségű Nagytárkányban a 20. század közepére alig maradt református, és megjelent egy új csoport, az evangélikusoké. Számukat gyarapították a kolónisták is. A 18. században megjelenő görög katolikusok száma a 19. század közepétől egy évszázad alatt kétszeresére növekedett. A 20. század közepére már a lakosság egynegyedét alkották a beköltözők. A 19. század első felében megjelenő zsidók a század végére már a lakosság 16-18%-át tették ki. Számuk a 20. században visszaesett. Nekik is volt saját zsinagógájuk. A római katolikus túlsúlyt megtartó közösségben a felekezeti sokszínűség némileg színezi a kultúrát, de az aszszimiláció is jelen van. Ezzel azonban még foglalkozunk a házassági kapcsolatok vizsgálatánál. A vallási és a nemzetiségi összetétel alakulását folyamatában a kötet egy másik tanulmányában követhetjük nyomon. A közösség életterei: épületek, közterek a) Templomok A várban kezdetektől volt egy kápolna, amelyet Sennyei István 1724-ben újra építtetett, kiegészítve egy toronnyal. A torony alja tégla, a felső emelete fa, teteje zsindelyes. Petrik Béla azt írja, hogy a régi toronyban - amelynek felső része fából volt - két harang volt. „Egy édes szavú 50 kg-os kisharang és egy 2 mázsás orrhangú nagyobb harang" (Petrik 1958. 16). A toronyaljban helyezték el a szentsírt. A templom kapuja vörös márványból volt faragva és tölgyfa ajtókkal látták el. A barokk oltár és a hajó alatti Dőry-kripta érdemel még említést. A falu közepén álló - a templom és a plébánia a mai református haranglábbal szembeni sarkon, mely a kistárkányi és a bélyi utak kereszteződése - templomot a reformátusok elvették, és romba dőléséig használták. A katolikusok a várkápolnát használták, amelyet idővel megnagyobbítottak. A kétszeresére növelt templomhoz új tornyot is építettek a másik oldalára. A bővítést Majláth József kegyúr végeztette 1894-ben. Öreg Petrik János ácsmester nagyban kivette a részét a templombővítés munkálataiban (köveket szállíttatott a szentesi hegyről, részt vett az orgona- és harangvásárlásban és a főoltár fel483
