Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
búcsúztatta, aki egy ukrán görög katolikus pap, s az adatközlők szerint nagyon hibás szlováksággal beszélt. Az egykori helyi anyakönywezető szlovák nemzetiségű férjének temetésén a szertartás nyelve szlovák volt, azonban a pap a feleségétől és a rokonoktól magyarul is búcsúztatta az elhunytat. Fényképezés, videózás a temetésen A temetéseken már a 20. század első felében készültek fényképek, ekkor a leggyakoribbak az olyan felvételek voltak, amelyeken az elhunyt koporsója mellett ott állnak a hozzátartozók, de gyakran a koporsóban nyugvó elhunyt személyt külön is megörökítették. Arra is van néhány példa, amikor a temetés szinte valamennyi fontos mozzanatát megörökítették. A fényképezés mellett a rendszerváltás után egyre jobban terjed a videofelvételek készítése is a temetésekről. Gyász A gyász időtartamát a faluban íratlan szabályok határozták meg, amelyeket illett megtartani, mert ellenkező esetben az illető kihívta a falu ellenszenvét. A gyerekeknek egy esztendeig illett gyászolni a szülőket, a szülőknek pedig a gyereküket, a házastársak egymást úgyszintén ennyi ideig. Az unokáknak legalább egy hónapig illik gyászolniuk a nagyszülőt. Ha fiatalabb férj vagy feleség halt meg, akkor a volt házastársnak mindenképpen meg kellett várnia a gyászév leteltét, addig nem mehetett férjhez, nem nősülhetett meg. Ha mégis megtette, akkor a faluban elítélték. Adatközlőim szerint ma már ezt nem mindig tartják meg, előfordul, hogy valaki a gyászév letelte előtt összeköltözik valakivel. Ma már nem veszik olyan szigorúan a gyászolás szabályait, mint múltban; adatközlőim szerint ez elsősorban a fiatalok körében figyelhető meg. A gyász ideje alatt zenés szórakozóhelyekre sem illik elmenni. Ha valaki mégis elmegy lakodalomba, mert közeli rokonok hívták, akkor nem illik ott táncolnia. Arra is volt példa, hogy a szülők még a gyászidő letelte előtt elmentek a gyerekek próbabáljára, azonban csak megnézték a bemutatót, de nem táncoltak. A temetésig többen televíziót se néznek és rádiót sem hallgatnak, de akadnak olyanok is (elsősorban az idősebbek körében), akik még pár napig azután sem. Egy fiatalabb adatközlőm szülei például a nagyszülők halála után hosszabb ideig nem kapcsolták be a televíziót. A hiedelem szerint nem szabad a gyászidőn túl tovább gyászolni, mert úgy tartják, hogy „a gyász gyászt szül”, azaz ismét meghalhat valaki. Ugyancsak nem szabad megkereszteletlen gyereket sem gyászolni, mert róla azt tartják, hogy ő még angyalka. Tilalmak, hiedelmek Ha valakiről tudják, hogy úgysem lehet már segíteni rajta, a hiedelem szerint nem szabad siratni, mert azzal csupán meghosszabbítják a haldokló szenvedé-443
