Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Oszt hármat csinált (ti. parazsat). Ha lemegy a vízbe az a tüzes darab, ha leszáll, akkor meg van nézve a gyermek. Ha nincs megnézve, akkor nem száll le, akkor a tetejin marad. Oszt így a kezünk fonákával megtörülgettem arcát, állát, mellét, kezét, lábát. Oszt akkor azt mondták, az ajtó sarkára kell önteni a vizet. És a gyermek elhallgatott és nem sírt. ’’ A „Ha nem használ, nem is árt” formula - hasonlóan a régi varázsigékhez - több helyi történetben felbukkan, és az idősebb generáció körében élő gyakorlatra utal. Hasonlóan egy másik eljáráshoz, amikor jelképesen megköpködik azt (gyermeket, újszülött állatot), akit meg akarnak védeni valami rossztól. Ugyanez a rácsodálás, a szemverés megelőző eljárása is. Este lefekvéskor többen jelképesen megköpdösték a gyermeket, hogy éjjel ne sírjon, tudjon aludni. „Amikor a fiam kicsi vót, nagyon síró vót. Azt mondja (ti. az anyósa): - Tudod mit? Semmit nem csináljunk - azt mondja - ez ha nem használ, nem is árt. Megköpdösni így háromszor: phü-phü-phü csak így. És akkor: se nem egy, se nem kettő', se nem három. A kéz fonákával (hátával) a homlokát megsimította. Hát mán megtettem a kedviért (anyósának), hogy legyen meg. " Az ártó szemtől nemcsak a gyermeket féltették és óvták, hanem minden élőlényt, állatot (borjút, malacot, aprójószágot), virágot. „Ha született borjú, azt se igen engedték megnézni, úgy egy hónapos koráig nem engedtek be senki idegent az istállóba. Mer ettül féltek, hogy rajta felejti a szemét. És nem kell, csak megsimogassa: elég. ’’ „ Egyszer vót nekem egy kománém. És eljött hozzám. És akkor volt nekem egy kotlóalja csirkém. Igazán, hogy szépek vótak no, vagy egy hónapos lehetett. Oszt úgy jól ránézett. Azt mondja:- Hallod te Ilona, milyen szépek ezek a csirkék! Milyen idős? - Mondom:- Hát egy hónapos, hát szépek. Esznek, fejlődnek. Tetszik tudni, hogy mind megdöglött! Hát hogy olyan rossz szeme volt. Hogy rajta felejtette a szemét. Mer így mondják, hogy akkor árt, hogyha rajtafelejti a szemét. ” A falubeliek véleménye szerint sok embernek árt a szeme, anélkül, hogy tudna róla. Ha tudomására hozzák, akkor viszont segít helyrehozni az okozott bajt: ad a hajából, szenes vizet készít stb. Tehát nem akar tudatosan rosszat. Lényegében ez különbözteti meg a boszorkánytól. Természetfeletti erejű személyek. A boszorkány a legismertebb természetfeletti erejű személy. Nőneműnek képzelték, és idős asszonyok személyesítették meg, de különösebb külső ismertetőjegye nincs. „A régi öregek” (a 20. század első felében) még beszéltek róla, „hogy a lucaszéket kivitték a keresztútra, akkor megtudták, hogy ki a boszorkány”. Azt azonban nem tudják, miről ismerni meg őket. Legjellemzőbb tulajdonsága az ártó szándék, hogy rontani tud, s ezen a ponton kapcsolódik a szemmel verés hiedelemköréhez. „így mondják, hogy 420
