Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban
puszták voltak az övéik.14 Ha összeszámoljuk a fenti birtokok összterületét, akkor Zemplénben körülbelül 135, Szabolcsban 50 négyzetkilométernyi területet birtokoltak Engel Pál számftásai szerint.15 Ez mindkét családnak a középnemesinél magasabb életszínvonalat biztosíthatott. Ezenfelül a 14. század végén jutottak hozzá egy Bereg megyei birtoktömbhöz is, de erről majd később esik szó. Dél-Zemplén s azon belül a Bodrogköz, valamint Szabolcs megye kapcsolatai a középkorban közismertek. A Bodrogközből három falu (Viss, Kenézlő, Zalkod) Szabolcs megye részét képezte majd ezer éven át. Továbbá - mint látni fogjuk - házassági kapcsolatok szövedéke fűzte egybe a két vidék nemességét. Még ezeknél is fontosabb volt minden szabolcsi vagy szatmári nemes és megbízottjaik számára a Zemplénben fekvő hiteles hely (közjegyzőség), a leleszi konvent felkeresése, ahol peres ügyeiket intézték a 13. századtól a 19. század közepéig.16 Ehhez azonban át kellett kelni a Tiszán. Amikor 1406-ban Tuzséri Miklós fia: Miklós deák és László fia: György panaszt emel a tuzséri birtokukon volt révük lerontása miatt, Szabolcs megye nemessége egyhangúan bizonyítja, hogy ez az (Agárdra vezető) rév volt a legrégibb az itteni Tisza-szakaszon.17 E rév tönkretételéhez ugyanis két csoportnak fűződött érdeke: az egyikbe a Nagytárkányiak, pontosabban képviselőjük, Dones unokája, „Higgyed” János és a Kisvárdaiak, János fia: Domonkos tartoztak. Nekik Zsigmond, akkor még csak Magyarország ura és kapitánya szolgálataik jutalmául adományozta 1387-ben a Leányvár és Rozsály közötti tiszai révet.18 Az előbbi birtok az Agárdiaké-Nagy-14 A települések sorrendjében: Agárd: 1329: Zichy I, 326-8, AOkl. XIII, 378; 1398: ZsO I, 5440; 1417: ZsO VI, 423, 580; Nagytárkány: 1324: A. II, 163-4; AOkl. VII, 442; 1357: A. VI, 525; 1364: Zichy III, 257-70; 1369: DL 5724; 1372: Zichy III, 473; 1387: DL 58662; 1388: Zs. I, 571; 1417: ZsO VI, 423, 580; Kisdobra: 1323: A. II, 100-2, AOkl. VII, 586; 1411: ZsO III, 1153; 1417: ZsO VI, 423, 580; Kisfalu: 1323: A. II, 100-2, AOkl. VII, 586; 1417: ZsO VI, 423; Perbenyik: 1323: A. II, 100-2, AOkl. VII, 586; 1364: Zichy III, 257; 1417: ZsO VI, 423, 580; Bély: 1382: DL 96578; 1387: Valter 1974: 46; 1401: ZsO ll/l, 1159; 1411: ZsO III, 1153; 1417: ZsO VI, 423, 580; Dámóc: 1364: Zichy III, 257; 1411: ZsO III, 1153; 1417: ZsO VI, 423, 580; Láca: 1364: Zichy III, 262; 1399: C. Tóth 2005: 269; 1417: ZsO VI, 423, 580; Sárkány: 1363: Valter 1974: 46; 1399: C. Tóth 2005: 269; 1413: ZsO IV, 317; 1417: ZsO VI, 423, 580; Esztrágy: 1323 [1312-re]: Zichy I, 237-8; AOkl. VII, 414; 1415: ZsO V, 2148; 1417: ZsO VI, 423, 580; Karád: 1411: ZsO III, 1153; 1417: ZsO VI, 423, 580; Csáké: 1417: ZsO VI, 423; Gyulaj: 1326: F. VIII/5, 162-3; AOkl. X, 194; 1417: ZsO VI, 423, 580; Ábrány: 1364: Zichy III, 261; 1417: ZsO VI, 423, 580; Gyulavölgye, Nádastelek, Tiborcuta, Pazarnyír: mindre 1417: ZsO VI, 423, 580. A szabolcsi birtokokra Id. még Németh 1997: megfelelő címszavait. Az elpusztult bodrogközi birtokok azonosításához Id. Valter 1974: passim. 15 Engel Pál: Magyarország a középkor végén (Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyságtelepüléseiről). Térinfo Bt., Bp. 2001. PC-CD-ROM. 16 Kumorovitz L. Bernât: A leleszi konvent oklevéladói működése 1569-ig. Turul 42 (1928) passim, továbbá: C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és hiteleshelyek közötti viszonyra a 14-15. században. Századok 136. /2002/ 361. 17 DL 9276, ZsO ll/l, 4843. 18 1387-01-27: DL 77942 (eredeti), Zichy IV, 324; 1387-01-27/387-05-09: DL 87569, ZsO I, 82; 1387/504: DL 88917. Az eredeti oklevélben is, továbbá a másolatokban is tévesen szerepel „Higgyed” János neve Várdaiként. 40
