Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban
tárkányiaké volt, az utóbbi (a mai Szabolcsveresmart határába olvadt Rozsály) a Várdaiaké. Közös megegyezésük hozta létre a tiszai révet, amit azután maguknak adományoztattak, a befolyó vámjövedelmen kölcsönösen osztozkodva.19 Az újonnan létesített rév azonban nemcsak a Tuzsériak érdekeit sértette, hanem a Tuzsértól kissé északabbra fekvő, még Zemplén megyébe eső salamoni révét is (az utóbbi emlékét a nagytárkányi határban fekvő Salamon puszta őrizte meg). Ezt a révet az egykor nagyhatalmú Druget család két ága, a Gerényiek és a Homonnaiak birtokolták közösen, akiknek a leányvári révengedély után négy hónappal az a panaszuk, hogy a Nagytárkányiak és a Kisvárdaiak az ő ősi révüket elfoglalták és elpusztították.20 Persze ez nem akadályozta meg Zsigmond királyt abban, hogy a Druget-leszármazottakat ne figyelmeztesse az új rév akadályoztatása miatt,21 de már elkésve, mert a király levele még meg sem érkezett a címzettekhez, amikor a Nagytárkányiak már panaszt tettek. Eszerint 1387. május 2-án Homonnai János fia: László mester (familiárisaival), Csicseri Domonkos fia: Jánossal és Betleni Beke fia: Lászlóval, Simon fia: Lászlóval és Demeter fia: Andrással meg románjaikkal (specialiter cum volachiis ipsorum) a Nagytárkányiak és az Agárdiak Nagytárkány és Bély birtokára rontva, András falubírót és Antal fia Jánost súlyosan megsebesítették, a náluk talált holmijukat és javaikat elvitték, a mondott birtokokon a vetést három napig a lovakkal legeltették, ezzel 100 forint kárt okozva nekik.22 A leányvári rév mindenesetre hamarosan közkedveltségnek örvendett. Szabolcs megyéből és távolabbról ezen a réven átkelve keresték fel a peres felek a leleszi konventet, amit az alábbi hatalmaskodás is bizonyít: a Kemecseiek panasza szerint 1392-ben familiáriusukat, Miklós fia: Jánost ügyeik intézése végett a konventhez küldték, de Leányváron Kállói István fia: István (valami fennálló vitás ügyük miatt) elfogta, Agárd birtokra hurcolta és ott átadta Agárdi Lőrinc feleségének.23 A Nagytárkányiak a megyei közéletben A Nagytárkányiak - szemben a szomszédban lakó Kistárkányiakkal - alig vettek részt Zemplén megye közéletében. Csak akkor szerepelnek, ha velük egyenrangú vagy annak vélt családok tagjaival kell együtt mutatkozni, akkor is leginkább 19 1420: DL 79595, Zichy VI, 584-5; ZsO VII, 1376. A Várdaiak pert indítanak Agárdi „Tőke” Péter és Tárkányi Péter, Miklós és János ellen, mert a leányvári rév jövedelmének nem a felét, hanem csak a harmadát engedik át a Várdaiaknak. 20 DF 220040, C. Tóth 2005: 9. 21 DL 77945, Zichy IV, 327; ZsO I, 80. 22 DF 220048, C. Tóth 2005: 11. 23 1402-06-15: DL 53169, ZsO ll/l, 1711. A Kemecseiek ugyanis tíz évvel később éltek panaszszal! Itt jegyezzük meg, hogy 1705-ben Zemplén megye bodrogközi szakaszán három átkelőhely volt a Tiszán: Nagytárkány és az Ung megyei Győröcske (a volt salamoni átkelő helyén), továbbá Leányvár és Rozsály (puszta), valamint a Szabolcs megyei Kenézlő és Balsa között. Ez utóbbi említése 1426-ból ismert (C. Tóth: 2003. 384.). 41
