Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Karácsonyra az állatoknak is sütöttek kis kalácsokat. Volt, aki madár alakút, minden jószágnak, lónak, tehénnek, borjúnak egyet. Misére menet odaadták, mert hitük szerint karácsony éjjelén az állatok megszólalnak. „Kimondja, hogy jó volt-e a gazdasszonya, vagy nem." Igyekeztek jól tartani őket, megetetni, megitatni, hogy gazdájukról jót mondjanak. Az állatok karácsony esti etetése régen az egész Felső-Bodrogközben és Beregben is ismert volt (Viga 1996, 214; Papp 1975, 274). Még az ínségesebb esztendőkben is legalább egy darab kenyeret, friss vizet adtak nekik. A szokás gyakorlása Tárkányban is az egyéni gazdálkodás megszűnésével, majd az állattartás visszaszorulásával szűnt meg. Éjféli mise. Az éjféli misén lehetőség szerint mindenki részt vett. Ide érkeztek a kántálók és a betlehemezők is. Minden betlehemes csoport szereplői felsorakoztak az oltár mellett, csengetéssel, kolompolással részt vettek a szertartásban. A hagyomány szerint készftője idehozhatta a iucaszéket, hogy meglássa, ki a boszorkány. Amikor a család hazaért az éjféli miséről, aranyosvizet húztak a kútból.7 Ennek, mint a Messiás megszületését követő először húzott víznek, mágikus erőt tulajdonítottak, mind a római, mind a görög katolikusok. A család minden tagja ivott belőle, majd a jószágot, tehenet, lovat is megitatták erőt, egészséget remélve. Erre a hagyományra csak a legidősebbek emlékeznek. István és János napja, névnapköszöntés. A névnapköszöntés országosan ismert szokás, igen gazdag népi, félnépi és műköltői szövegvariánsokkal (Barna 1990, 171). A verses névnapköszöntésnek szép hagyományanyaga van a környező tájakon. A szomszédos Ung-vidéken jellegzetesek voltak a hosszú, énekbetétekben gazdag István- és János-napi köszöntők és van rá példa a bodrogközi Pácinból is (Barna 1990; Viga 1996, 260-261). Nagytárkányban nem volt szokás az éneklésük, de igen értékes, s az Ung-vidékihez hasonlóan iskolai eredetű - a protestáns kollégiumi költészetre visszavezethető - szövegek maradtak meg. Feljegyzésből ismerjük a 20. század elején mondott névnapköszöntőket (Lázár 1913, 172-173), melyek már akkor ’réginek’ minősültek. Ma hajnal megnyitá az egek ajtajit Rózsás tornácában béfogta lovait. Fogván szekerébe napnak sugárait. Elindultak azok napkelet tájára, Felhozták a napot szemeink láttára. Köszöntelek szent István, élj számos esztendőt Borral, nem bánattal folyót, szépen tündöklőt! Számlálj víg heteket, szép arany időket Kik hozzám tartozók, Uram, áldd meg őket! Szívemből kívánom! 7 Az aranyosvizet ismerték a Felső-Bodrogköz településein. Kisgéresben karácsony első napján, napfelkelte előtt hozta a kútról az, aki elsőként ért oda. Sz. Tóth 2000, 225. 397
