Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai
A nagyállatok tartására szolgáló építmény-jobban istálló, bár használják rá az ól elnevezést is - mindenütt a portán állt, jellemzően a lakóház folytatásaként. Az egyik oldalon a lovak, a másikon a szarvasmarhák voltak, egy rúddal (strajfa) elválasztva. A középső rész neve piac. A borjúnak külön kis részt választottak el, kis jászollal. A lovak előtt rács, a tehenek előtt jászol volt. Az emlékezet óta kötelező volt az istállókban a hídlás készítése. 2. Haszonállatok - haszonvételi formák 1. A szarvasmarha kelendő cikk volt a sokadalmakon, a tárkányiak Csap (Csop), Kisdobrony (Malaja Dobrony), Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) és Munkács (Mukacsevo) állatvásárain fordultak meg. Főleg borjút, ökröt vagy növendéket adtak el, s előhasú úszót kerestek. A tárkányiak azonban nem voltak nagy állatkereskedők, többségüknél a tej és az igaerő jelentette a marhatartás valódi hasznát. A borjút 3-4 hónapig hagyták szopni, akkor elválasztották az anyjától. Utána már csak reggel szopott, az anyját kihajtották a legelőre. Délben a fejősteheneket a csordás hazahajtotta. Mikor a borjú is a legelőre került, szögekkel kivert szíjból csináltak az orrára szopásgátlót. Az első fejés tej neve fecstej, melegítve kurászka lett belőle. Mikor ezt készítették, összehívták a szomszéd gyerekeket is, megkínálták vele őket is.30 Tejért pénzt csak a fináncok meg a tanítók adtak, a parasztoknak volt elegendő. Kevesen piacoztak a tejtermékekkel is: néhány asszony volt csak a két háború között, akik Csapba - kb. 8 km a töltésen - vitték a túrót, tejfölt, vajat. A vajat lapostányérra tették, a tetejét alkalmanként fakanállal cifrázták: a közepébe keresztet rajzoltak, köré rózsákat, virágokat „nyomtak" a kanállal. 1895-ben 278 magyar, 11 riska-és 4 pirostarka marha szerepelt az állományban. Tanulságos arra is utalni, hogy az akkor összeírt 293 szarvasmarhából mindösszesen 7 borjú volt, üsző, tehén 46, a 4 éven felüli tehén 148 (!), tinó, ökör 49, ugyanez 4 éven felül pedig 42 volt. 1938-ban 268 tehén és 46 ökör szerepel a statisztikában.31 A nagy szarvú szürke magyar marha tartása a két világháború között egyre inkább háttérbe szorult, legtovább a Fuksz-féle birtokon használták őket a szántáshoz. Az 1930-as évek végén tarka fajtákat tartottak, az emlékezet szerint 1938 után, a magyarokkal került a faluba a szimentáli. Ezt nevelték a közös gazdálkodás előtt a kolonisták is, néhány „piros” picgál mellett. A Fuksz-birtok cselédei tehéntartást kaptak bérként: a borjút ők is eladták, abból kaptak pénzt. A lóállomány 1895-1911 között, másfél évtized alatt két és félszeresére nőtt a Bodrogközben, azt követően azonban csökkent: a bodrogközi járásban 1911-ben 3083, 1938-ban viszont csak 2673 lovat írtak össze.32 Az állomány 30 Az emlékezet nem őriz ezzel kapcsolatban semmiféle mágikus cselekvést. 31 Magyar Statisztikai Közlemények XV., Magyar Statisztikai Közlemények 108, 276-277. 32 Magyar Statisztikai Közlemények XV., Magyar Statisztikai Közlemények 108, 48-51. 319
