Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai
területét igyekeztek hasznosítani az állati takarmány előállftásában. A külső legelők megszerzését éppen úgy kényszernek kell tekintenünk, mint azt, hogy alkalmanként - takarmány hiányában - a sertés szaporulatát felében adták oda tartásra. (Vállalt valaki két malacot, azokat 6 hónapig nevelte, utána az egyiket megtarthatta magának.) Különösen a szegényparaszti réteg tudta nehezen biztosítani a földművelés és az állattartás összhangját. Egy fejőstehén tartása azonban még az uradalmi cselédek számára is biztosított volt, tehát a jószágtartás az önfenntartás szigorú formáival is összekapcsolódott. A parasztemberek azt mondják, hogy ha jó tehenet akartak venni, akkor a cselédektől vettek: az uradalmak nem spóroltak a legelővel meg a takarmánnyal. A haszonállatok létszáma 1895-ben és 1938-ban az alábbiak szerint alakult:24 szarvasmarha 16 sertés iuh 1895 1938 1895 1938 1895 1938 1895 1938 293 475 106 185 762 1414 900 305 Az állatlétszám legdinamikusabb növekedése a Bodrogközben 1895-1911 zajlott le (Boros 1997, 226-227; Frisnyák 1995, 170-177. passim). Ennek egyik kiváltója a vízrendezés, ami tájunkon - jelentős falvankénti eltéréssel ugyan - általában a legeltetés és a takarmányozás arányaiban csak lassú elmozdulást eredményezett. Azok a települések, amelyek kiterjedt legelővel és réttel bírtak a vízrendezés után is, rövid távon gazdasági előnyt szereztek a többiekkel szemben. Az állatállomány növekedése közvetlenül is összefüggött a népesség gyarapodásával is. A Bodrogközi járás állatállománya azonban kevéssé nőtt dinamikusan, mint az egész Bodrogközé, s 1911-1938 között jelentősen átalakult:25 szarvasmarha ló sertés iuh 1911 1938 1911 1938 1911 1938 1911 1938 10 132 11 124 3083 2673 9972 7767 7995 9649 Nagytárkány népessége dinamikusan növekedett, nőtt az állatállomány is, ezért a lényegében változatlan gyepterület egyre szűkösebben tudta ellátni a gyarapodó állatállományt. Az eladásra hizlalt szarvasmarhák csak a távolabbi legelőn növekedhettek, de egészében a marhanevelésre és -értékesítésre a tárkányiaknak kevesebb lehetőségük volt, mint a szerencsésebb adottságú bodrogközi falvaknak. Főleg borjút és malacot adtak el, növendék jószágból nem igen pénzeltek. 24 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája 1895. Magyar Statisztikai Közlemények XV. Budapest, 1897., Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás. Magyar Statisztikai Közlemények 108. Budapest, 1939. 25 Magyar Statisztikai Közlemények 108, 48-51. 315
