Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai
fákat - még büntetést is kellett miatta fizetni -, hogy kivágták azokat, s jószerével eltűnt Tárkányból az eperfa. Jelentős számú diófa terem a faluban, ám terebélyességük miatt sokfelé kiszorulnak a portákról, átadva helyüket kisebb helyigényű gyümölcsfáknak. A kolónián viszont megmaradt a diófák dominanciája: az ottani fekete földet nem nagyon szeretik az igényesebb gyümölcsfák. A gyümölcsfák oltogatása Tárkányban nem volt ismert. Nem foglalkoztak vele a Tisza-kertben sem, ma is csak egy-két ember ismeri annak fortélyait, leginkább szakkönyvek alapján. A mai nemes gyümölcsállományból azonban jelentős mennyiség már helyben lett oltva.23 Az 1970-es évektől megszaporodtak a faiskolák: Besztercebánya és Igló környékéről, újabban Nagykaposról és Királyhelmecről szerzik be a nemes gyümölcsfák csemetéit. A kajszibarack és az őszibarack nem minden helyet kedvel, termesztése változó sikerrel folyik. Az újabb, nemes szilvafajták egy-egy fáról akár 5-6 láda gyümölcsöt is adnak: befőzni, lekvárnak, pálinkának egyaránt kiválóak. Viszonylag új a ribizli, az elmúlt másfél évtizedben jött divatba a tüske nélküli szeder - korábban csak vadon gyűjtötték a szedret a Luzsnya területén, a Tisza mellett. Az 1930-as évektől a gyümölcs - kezdetben főleg berbenci és ringlószilvák - befőzése a korábban domináns savanyított káposzta rovására terjedt. Most már többféle gyümölcsöt főznek be, de ma sem mindenki konzerválja ilyen módon a termést. A szőlő nem kedveli az itteni talajt, ültetése az 1950-es évek elején indult meg. Az emlékezet szerint a néhány gazda által betelepített területek - Rakotytyás, Bábahomok, Akasztóhomok - korábban mind dinnyeföldek voltak. A magyar határ közelében, a Rakottyáson levő ültetvényt először karózták, az 1960-as évek végétől pedig kordonos művelése folyt. Főleg hárslevelű és Csabagyöngye termett. Utóbb az újtemető mellett, a kistárkányi határ szélén levő, Remete nevű homokdombot hasznosítja néhány gazda kis szőlőültetvénnyel. Az állomány vegyes - furmint, hárslevelű, rizling, szlankamenka, muskotály -, de nem ad értékes termést. A domb lábánál, a szőlők végében parányi zöldséges kertet művelnek. A belhelyeken ugyancsak az 1950-es évektől kezdték el - főleg izabella ültetésével - a szőlő lugasos telepítését, később többen kékfrankosra tértek át. Egészében azonban a szőlő nem játszott komoly szerepet a nagytárkányiak életében, az ünnepi asztalra szánt bort a kocsmák, boltok biztosították. IV. Az állattartás rendje Az állattartás lehetőségeit nagyban befolyásolta, hogy szűkös volt a legelőterület, és a termesztett takarmányok is csak részben tudták pótolni az állatállomány szükségletét. Nem elnagyolt szóhasználat: a határnak minden talpalatnyi 23 Jeles oltogató hírében áll Rinkács István (1928). 314
