Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai
tárhasználat rendjébe: a pihentetést a rendszeres trágyázás pótolta, ennek megfelelően növekedett a vetett takarmányok és az istállózás szerepe is (Fehér 2003, 91-122; Orosz 1979, 1039-1117; Orosz 1994, 167-177). A vetett takarmánynövények egy része a talajerő utánpótlásában is jelentős szerepet kapott, a kapások viszont a pénzszerzés szolgálatában is álltak (főleg a dohány). A kalászosokat mindig a kapások után vetették. A szűkös legelőterület miatt az állatállomány csak a távolabb bérelt legelők révén, valamint takarmányozással volt növelhető: mindkét törekvés megfigyelhető a tárkányiak gazdálkodásában. A határhasználat változása akkor is változó gazdasági célokat körvonalaz, ha a tárkányiak termelőtevékenysége nagyobb részben az önellátást szolgálta, s egyáltalán nem volt jellemzője a hagyományos gazdálkodás idején a nagyobb volumenű piacra termelés. Bár elsősorban a számadatok által tükrözött arányok változása alapján következtethetünk, de úgy gondoljuk, hogy Nagytárkány gazdálkodásában - ahogy a Bodrogköz többi településén is - erőteljes változást idézett elő a vízrendezés és a folyószabályozás nagy tájátalakító hatása. Kötetünkben ennek mibenlétével részletesen foglalkozik Frisnyák Sándor tanulmánya. A táj formálása, részleteinek átalakítása a Bodrogközben hosszú, több évszázados folyamat, aminek betetőzése és - máig ható - lezárása a vízrendezés és a lecsapolások, a 19. század második felének nagy tájrendezése, ami több lépcsőben számolta fel a korábbi gazdálkodás rendszerét. A Bodrogköz népessége tevékenységével alkalmazkodott a táj adottságaihoz, kihasználta annak természet adta lehetőségeit, ugyanakkor tevékenységének más része - elsősorban a termelő gazdálkodás és munkakultúra - ambivalens viszonyban volt az ökológiai környezettel. A földhasznosítás változásának Frisnyák Sándor által bemutatott adatai azt jelzik, hogy Nagytárkányban - hasonlóan a történeti táj egészéhez - az erdő és a víz rovására tudták kitágítani termelő tevékenységük kereteit. Azon a nem elhanyagolható tényen túl, hogy a falu határában 37,5%-ról 56,8%-ra nőtt a szántóföldek aránya, miközben az erdő 13,6%-ról 3,5%-ra, a terméketlen terület pedig 20,3%-ról 11,7%-ra csökkent, az egész mezőgazdálkodás jellegét és a munkakultúrát befolyásoló változások is történtek. A termelőtevékenységben hangsúlyos volt az aljföldek és a homokhátak arányának módosulása, ami mind a gabonafélék, mind a kapásnövények termesztését befolyásolta. Ugyanakkor az, hogy a gyepterület lényegében nem nőtt, sőt, valamelyest csökkent (28,6%-ról 26,4%), a legeltetésre is alkalmas erdőterület viszont erősen visszaesett, jószerével kikényszerítette az állattartás struktúrájának változtatását. Borsos Balázs részletezőbb adatai szerint, 1855-1913 között a művelési ágak az alábbiak szerint alakultak (%): Év SzántóRét Legelő Kert Szőlő Erdő TermőTerméketlen 1855 47,1 20,3 15,6--17,0 79,7 20,3 1883 62,3 22,8 8,9 2,1- __4,0 -1897 64,3 22,4 7,5 1,8-4,0 88,8 11,7 1913 84,5 1,7 6,9 6,9 0,1 0,6 91,3 8,7 (Borsos 2000, 14. táblázat) 292
