Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
Vaszily Pálné szül. Tárczy Mária ny. pedagógus „Egy tanítónak, egy pedagógusnak gyertyának kell lennie, melynek addig kell világítania, míg a csonkja el nem ég!” - fogalmazta meg hitvallását Vaszily Pálné született Tárczy Mária pedagógus. Joggal írhatta e fennkölt szavakat utólag is, hiszen egész pályafutásával igazolta hitelüket. 1921. március 24-én született Kistárkányban, 4 éves korától zárdában nevelkedett Sátoraljaújhelyen, majd Szegeden végezte el a pedagógiai főiskolát. 35 éven át tanított, oktató-nevelő munkája és közéleti tevékenysége Nagytárkányhoz köti. Férjével, Vaszily Pállal, aki az 1970-es években a HNB elnöki tisztségét is betöltötte, a falu köztiszteletben álló, meghatározó személyiségei voltak. Tanítói, tanári munkájában a gyermekek szeretete volt a meghatározó. Külön figyelemmel volt a tehetségekre. (Csak példaként említjük, hogy korán felismerte Puškár Magdolna, ma Hoksz Lajosné népdalénekes tehetségét, 1970-ben elénekeltette vele a Nagytárkányra oly jellemző „Dohányos lány dalá”t és sok más, már-már feledésbe merült helyi népdalt, melyeket a falu éneklő csoportja megtanult és megmentett a feledéstől. Puškár Magdolna azóta több díj birtokosa, járási és országos népdalversenyeken öregbítette faluja hírnevét. Citerán kísért dalaival Nagytárkánynak sok dicsőséget szerzett.) Vaszily Pálné megérdemelten kapta azt az erkölcsi elismerést, hogy a falu nevében ő vehette át a Millenniumi Zászlót. Ma is tevékeny, sokszor publikál Nágytárkány lapjában, a Visszhangban. Mivel életútja, tevékenysége több mint fél évszázadot fog át, egyik visszaemlékezését, mely a nagytárkányi művelődés tükre is lehetne, ennek a lapnak a hasábjairól - némileg rövidítve - közöljük. „Úgy nyújtom át kedves olvasóimnak ezt a hivatásommal szerzett és szeretettel készített munkámat, mint egy szerény ajándékot. Vajon örül-e majd neki, aki kapja, hasznát veszi-e és főleg megérzi-e belőle a szándékot, amivel írásom elkészítésén munkálkodtam? Váratlan volt a lehetőség, felkészületlenül ért engem. Az egész kicsit szeretné pótolni a múlt ismeretét, melyet tanítótársaimmal együtt a tanítás, a nevelés és a kultúra terén elértünk. Múltunk az élet tanítómestere, történelme és ígérete volt a jövő számára. Mivel szüleim - Tárczy László és Petrik Mária - kistárkányi születésűek voltak és rokonságunkban szintén több pedagógussal találkoztam, a Szegedi Tanítóképző Főiskola elvégzése után 1940-ben segítséget kaptam ahhoz, hogy ebben a faluban kezdhettem el a népnevelő munkámat. Reményeket táplálva indultam el nehéz, de örömteli hivatásom útján. Iskolánk a »Felekezeti és Községi Népiskola« nevét használta. Az első osztályos diákok tanítója, id. Branna József (aki egyben a katolikus egyház kántor-tanítója is volt), sokat foglalkozott tanításon kívül a fiatalsággal is, a kulturális élet fejlesztésével. A református iskola II. osztályos tanítványait Kuthy Anna kitűnő nevelésével tanította. A községi iskola III. osztályának tanulóival kezdtem tanítói pályámat, 1940-1946-ig. Ezekben az években tanítótársaim voltak: Bartkó Béla, Bodák 265
