Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fehér József: A művelődés évszázadai

József, ifj. Tárkányi József (Branna), Tárczy Béla testvérem, aki pár hónapi tanítás után katonai szolgálat miatt a frontra kerülve hősi halált halt.

Nagyon nehéz volt a háborús évek alatt tanítani. Elkeseredett hangulatot hozott 1942-ben az a szomorú hír, hogy ifj. Puškár István Debrecennél első hősi halottja lett a falunknak. Hazahozatalakor a bélyi állomásig szállította két katona kísérettel gyászos koporsóját. A falu végétől virágcsokrokkal vártuk iskolánk tanulóival együtt és virágkoszorút fontunk arra a szekérre, amelyre a bánathozó koporsó volt elhelyezve »ifj. Puškár István« felirattal. így maradt meg emlékül a családnak az a kis szentkép, amelyet iskolás korában jó magaviseletéért kapott.

A tanításunk is nagyon nehéz volt ezekben az években, mivel tanítóhiány volt és egész napos tanítások voltak. Ebben az időszakban volt a férjhezmenetelem is. Házasságunkban két gyermek született: Pál, aki a gimnáziumi érettségi után a vasútnál fejezte be működését. Jelenleg mezőgazdasággal foglalkozik. Mária a Budapesti Orvostudományi Egyetem befejezése után mint körorvos működik, férjem a Helyi Nemzeti Bizottság elnöke volt.

1940-1946-ig tanításon kívül »népművelési« előadásokat tartottunk, irodalmi ismeretekkel, tudományos rendezvényekkel. A vallásos nevelés további fejlesztése alapján megalakult a »Kalász« (női) és a »Kalot« (ifjak) egyesülete, melynek vezetője: Vissi Ernő kát. káplán volt. A fiatalság köréből segítőtársa voltam.

A hitoktatáshoz tartozott az »Úrnap«-i körmenet, melyen az iskolai tanulók is jelen voltak. Ezekben az években tanított: id. Branna József, ifj. Branna (Tárkányi) József, Kuthy Anna, Nagy Károly, Tátrai József és Vaszily Pálné (sz. Tárczy Mária).

1946-tól megváltozott a magyar anyanyelvű iskolák helyzete, mivel megszűnt ezekben az iskolákban a tanítás és tanulóinknak a szlovák nyelvű iskolában kellett folytatniuk a tanulmányaikat. Ebben az iskolában tanított Istóková tanítónő. Sajnos én már itt nem taníthattam, 1950-ig, amikor új történelmi korszak vette kezdetét és megkezdődhetett a magyar nyelvű oktatás.

Nehéz éveket kellett átélnem vallásos nevelésem miatt. 1950-51-ig Kistárkányban taníthattam, majd visszakerültem a falunkba. Itt már több tanító is működött: Bálint István és az előbb felsorolt tanítótársaim. 1953-ban Forgács János, Kalapos Márta, Szalka Piroska és Kajla Júlia is tanított iskolánkban. Tanterem hiánya miatt Bélybe is jártak az V—Vili. osztályos tanulók.

1953-60-ig a »Nyolcosztályos Középiskola« nevet viselte iskolánk. Mivel 360-400-ig volt a tanulók létszáma, ezért több régi magánépületet is fel kellett használni a tanítás céljára: pl. Olasz Janka budapesti lakos a Tiszakertet bérlő, gyümölcskereskedő lakását és a »régi« Fuchs-féle lakást (kastélyt), mely sok nehézséget okozott a távolsága miatt.

Új iskolai épületre nagy szükség volt, ennek megépítésére a járási tanács segítsége kellett. A helyi tanácsban is beleegyezést adta: Tóth Pál (iskolánk igazgatója), Fazekas István (igazgató-helyettes), Hajdók István, Györgyfi Árpád, a tantestületi tagok: Orosz József, Százvai Istvánné, Várady Ferenc és Vaszily Pál, a HNB elnöke. A tervrajzot elküldték Dr. Horváth Gyulának, a Kerületi Nemzeti Bizottság dolgozójának és Laczkó József kerületi képviselőnek, akik gyors segít-266