Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

adni és venni. Új eszközöket ismertek meg, a gazdaságot ekével, boronával, sőt vetőgéppel szerelték fel. Új szerszámot tudtak a lovakra venni, és volt olyan, aki személyfuvarozást vállalt lovas kocsijával.

Az sajnos a történelem bűne, hogy a gyarapodás útjára lépett falut többször is megakasztották és visszavetették a fejlődésben a 20. század eseményei. A háborúk során - a falusi vagyon legfőbb formáját - a jószágállomány szi'ne-javát hajtották el, mfg a kibontakozó kommunista rendszer a lehetőségek világát cserélte fel a kötelmek világára. „Mindig az embert kirabolták, ugye nagy gazdaságba volt, jöttek a magyarok, kiürítették az istállót, hat darab jószágot, és mindig csak egyet hagytak, jöttek az oroszok, kiürítették az istállót, majd összeszedtük mindig magunkat, akkor jött a Tszcs, kiürítették az istállót, egy tehén maradt” (Adatközlő 7).

Azonban a legnagyobb csapást az amerikásokra a kollektivizálás jelentette. Hirtelen semmivé lett az, amiért kockáztattak, dolgoztak és vállalták a tengeri utazást többször is. A családi élet felbontása árán szerzett földeket kellett a földműves-szövetkezet megalakításakor a közösbe beadni. Sokakat ez az őrület szélére sodort. Nemcsak a földeket, hanem a gazdasági eszközöket, gépeket is elvették. Sipos János cséplőgépet vett az Amerikából hazahozott pénzen. A hatalmas értékű munkaeszközzel, amellyel arra számított, hogy élete végéig kenyérkeresetet biztosít neki és unokájának, csak egy évet tudott csépelni, mert 1953-ban elvették. „A vén Sipos kint volt Amerikában, amikor jött a rendszer és vitték el a gépet, az öreg aláfeküdt, hogy húzzák rá a gépet. Kihúzták az öreget, mégis elvitték a gépet, hát ilyen világ volt a kommunista világ. Úgyhogy a gépért nem kapott egy koronát se, elkobozták tóle” (Adatközlő 2). „Mikor a cséplőgépet vitték el, még el akarták vinni a csendőrök, hogy szabotált, mert mikor a traktort is elvitték, még akkor nem vette úgy a szívére, de mikor már a cséplőgépet vitték, mikor a hídon ment éppen, húzatták lefele, mikor letört a cséplőnek a tengelye, és még el akarták vinni a csendőrök , hogy szabotálja, hogy kettétört a tengelye, amikor az udvarról húzták ki. Nem akarta kicsukni a kaput, az igaz. Volt nálunk két kovács, még az egyikre haragudott is. Nekem mindig mondta az a kovács, mert mikor traktorista voltam és az én kezem alatt dolgozott a kovács. Az egyik kovácsot hívták a csendőrök, hogy vágja le a lakatot. És az nem ment, azt mondta, hogy ő nem avatkozik bele, nem megy senki udvarára, amaz meg lement, levágta a lakatot" (Adatközlő 9).

A 20. század viharos történelme és az amerikai viszonyok megismerése sokszor megváltoztatta az eddigiekben vázolt klasszikus mintát - a kinti munkavállalás utáni hazatérést - a kinti letelepedés irányába. Először az első világháború állta útját a hazatérésnek, majd az új államhatár és a kvótarendszer bevezetése késztette a tervek átgondolására a kint levőket. Később az újabb európai háború réme tartott vissza sokakat, majd a vasfüggöny húzott elég éles határt a jóléti és az önkényuralmi rendszerek közé. A végleges amerikai letelepülés indoklásában a magyar bevándorlók leginkább a magyarországi helyzet változásait hangsúlyozták: a Monarchia felbomlása, háborús vereségek, az ország feldarabolása (Puskás 1982, 319). Egyre többen kérték és szerezték meg az ameri-220