Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
ban, hogy a ráfordított költségek (útlevél, utazás, kint tartózkodás) megtérülnek. Volt, akinek nem volt szerencséje, és pénz nélkül tért haza. Akár még a hazautazás is problémát jelenthetett, és itthonról kellett pénzt küldeni, hogy haza tudjon jönni, vagy a hajón vállalt munka révén jutott vissza Európába: például ökröket gondozott egy teherszállító hajón. Ebben az időben „volt egy kistárkányi ember, az gyalog jött a tengertől haza, akkorában, mikor édesapám is kint volt. Hát nem volt munka, gyalog jött a tengertől haza, három hónapig vagy meddig jött hazafelé. Régen volt, csak mondták, hogy Szabó hazajött gyalog a tengertől, pénze nem volt” (Adatközlő 2). Amerika nyomorika - mondták azok, akik nem jártak sikerrel. A hazatértek amerikai ruházatukkal, viseletűkkel kitűntek a faluban. Nem cserélték le rögtön ruházatukat, hanem elhordták. Előfordult, hogy a lányok hajukat rövidre nyírták és már nem kötöttek kendőt. Az itthoni norma még eltért ettől, és a közösségi nyomás érvényesült. „Már itt nálunk az nem volt feltűnő, hogy valaki hajadonfőnt van, csak mondjuk én, ha elmentem hajadonfőnt a templomba, vagy átmentem Agárdra, akkor azt mondta az öreg nagynéni, hogy Ilonka, téged meg fog verni az Isten, mert te hajadonfőnt jársz. Hát ő ugye meg volt ahhoz szokva, hogy ő mindig, állandóan kendőben van" (Adatközlő 6). A hazatértek között a leglátványosabb eltérés az idősebb asszonyok viseletében volt. Amíg itthon a hetvenes, nyolcvanas évekig feketében illett járni az idősebb asszonyoknak, a hazalátogatók, hazatérők fejkendő helyett kalapot hordtak, és világos, „cifra” ruhában jártak. Idősebb korukban sem teljesen feketében jártak, hanem csak sötétebb ruhákban: barnában, sötétkékben. Télen pelerines kabátot viseltek a templomban. Fejüket újra bekötötték, vagy volt olyan, aki női kalapot hordott továbbra is. A hetvenes években az itthon maradt lányához hazalátogató édesanya fiatalabbnak nézett ki lányánál. Az Amerikát megjárt asszonyok némelyike megismerkedett a dohányzással is. Amíg a kinti társadalom megengedte a nőknek a cigarettázást, itthon már csak titokban élhettek e szenvedélyüknek. Kérdés, hogy milyen mértékben módosult a hazatérők életformája, magatartása. Meghonosítottak-e új szokásokat, vagy a régi környezet visszaasszimiláló ereje volt erősebb? Balassa és Fejős a környezet visszahúzó erejét hangsúlyozzák. Saját véleményem szerint egyszerre hatott mindkét tényező. Puskás szerint is változatos, sokszínű képpel találkozhatunk a kivándorlás tanulmányozása kapcsán e kérdésben (Puskás 1982, 128). A visszatértek körében sokaknál hamarabb jelentkezett gyermekeik taníttatási igénye, de ennek ellenkezője is jellemző volt, hogy a szerzett föld miatt a gazdálkodásban, a paraszti életformában igyekeztek tartani gyermeküket. A hazatértek a piacgazdasághoz szükséges új vállalkozói ismereteket és munkakedvet is magukkal hozták. Volt, aki mozit nyitott a csűrjében az 1940-es években, és bálokat is szervezett. Szövetkezetei működtetett - saját lakásában a két első szoba volt a bolt és a kocsma -, később bérbe adta ki. Volt, aki cséplőgépet vett, amellett új házat is épített. Jó érzékkel tudták, hogy milyen növényeket érdemes termelni, és megtanulták, mikor kell a terményt, a jószágot el-219
