Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

akart, az sem tudott építeni. Vettek azonban egy nagy pléhkádat, amit a nyári konyhában vagy a kamrában tartottak, de fürdés során bevittek a konyhába, ahol vizet melegítettek, megtöltötték, és úgy fürödtek. Az elektromos hálózat hiányában a kint látott elektromossággal működő eszközöket sem volt értelme hazahozni. A szobai bútorok közül is a moderneket igyekeztek kiválasztani. Rézpálcás plüssdívány, metszett tükör, tálalószekrény vagy a húszas években divatba jött kredenc voltak ezeknek a lakásoknak a meghatározó darabjai.

Többen voltak, akik nemcsak egyszer utaztak ki, hanem többször is átszelték az óceánt. Volt, aki hazatérése után immár felnőtt lánya férjét, azaz a vójét vitte ki magával. Volt, hogy az apa az időközben munkaképes korúvá cseperedett fiával ment ki, majd kivitette az egész családját, egy nagylányán kfvül.

Nagy eseményszámba ment, amikor hazaérkezett valaki Amerikából. „Még akkor itt volt Bélyben az állomás, ilyen lovas szekéren hozták haza. Aki jött haza és itt akart maradni, biztosan megpakolva jött haza. Apám számított visszamenni, ezért nem nagy kufferral jött" (Adatközlő 11).

Attól függően, hogy csak ideiglenesen vagy véglegesen tért haza valaki, több vagy kevesebb tárgyat hozott a kofferben, nagyládában. Divatos volt az Amerikában vásárolt függőlámpa porcelán burával, a zsebóra és a gyűrű. Természetesen sok ruhaneműt is hoztak, és mellette az itthoni családtagok számára még ismeretlen déli gyümölcsöket, narancsot, banánt és különböző cukorkákat. Mások különleges szerszámokat hoztak haza: fűrészt, fúrót, vagy Sipos János, aki a kovácsmesterséget szerette volna folytatni, műhelye felszereléséhez hozott tárgyakat. Egy véglegesen hazatért család szinte az egész kinti háztartását hazahozta, három kofferben. A ruhaneműkön kívül bepakolták a függönyöket, kendőket, a kint készített kézimunkákat, az ágyhuzatokat, dísztárgyakat, porcelánkészletet és ezüst evőeszközkészletet, sőt még a rádiót is.

A koffert a hazautazás előtt vásárolták Amerikában, és itthon is használták termény tárolására vagy szobai bútorként, ruhásládának. A koffer fából készült, csattal záródott és pléhvel erősítették meg a sarkait, fedele általában domború volt, amire ráírták nagy fehér betűkkel a tulajdonos nevét és címét, belül deszkával rekeszekre volt osztva. Aki fonott ládában hozta haza értéktárgyait, az a későbbiek során nem tudta olyan jól használni, mint a zárt nagyládákat, koffereket.

Az amerikai viszonyok megismerése után többen döntöttek volna a végleges kint maradás mellett, azonban a családi kötelékek hazahívták őket. A faluban maradt öreg szülők betegsége sokakat hazatérésre késztetett. „Nagyanyám írt, apukát mindig csalogatta, hogy jöjjenek haza és így hazajöttek Amerikából” (Adatközlő 7). A hazatérésre nemcsak a tervezett pénzösszeg megtakarítása után került sor pár éves munkavállalás után, hanem olyanok is hazajöttek sokkal később, akik Amerikában érték el a nyugdíjkorhatárt, és szerették volna nyugdíjas éveiket szülőfalujukban tölteni. Van erre példa a harmincas és az ötvenes évekből is. Később, a nyolcvanas évekből is tudunk erre vonatkozó tervről, amit az illető halála akadályozott meg.

Az amerikai munkavállalás vállalkozó kedvet is igényelt, joggal mondták, hogy elmentek szerencsét próbálni. Nem lehettek ugyanis teljesen biztosak ab-218