Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
Több év amerikai munkavállalás után rendszerint a cél a hazatérés volt, és az itthoni élet megkezdése, folytatása. Említettük már, hogy az amerikások legfőbb célja a földvásárlás vagy lakásépítés volt. „Vettek földeket, építettek lakást. Azért mentek ki dolgozni, nem volt földje. Pénzt hoztak, földet vettek, mert azt tudták, akinek földje van, abból meg lehet élni, ha megmunkálja" (Adatközlő 1). A családfő távolbaszakadása után az itthon maradt család gazdálkodásának az irányítását az asszony vagy a nagyapa, esetleg ha ő is távol volt, a nagymama vette át. A földeket feles, harmados művelésben műveltették. A nagymama vagy az anya építette a házat a hazaküldött pénzből, hogy mire a családfő vagy a kint tartózkodó család hazaér, már álljon az új ház. Legtöbbször gazdasági kényszer volt a korai férjválasztás a felnövő nagylányoknak, hiszen „nem volt gazda az udvaron”. „Nekünk is volt, hogy tizedében learatták, mert kicsi volt a család, nem tudtunk menni, még akartunk volna se, hát én mentem volna a bátyámmal? Hát apám otthon nem volt. Én nagyon keveset voltam apámmal, hát azt lehet mondani, hogy 1929-től 36-ig. Akkor 39-ig megint nem láttam. 1936- ban itt maradt a bátyám és 18 évesen ő vezette a gazdaságot, de az volt a szerencse, hogy a szomszéd bácsi is értett a gazdálkodáshoz, meg a sógornőmnek a testvérének az apósa. Kiadtuk a földeket harmadába. A bátyám is meg az uram is megszántotta, és akkor a kapálást harmadába, az aratnivalót meg tizedében aratták, minden tizedik kereszt volt a kepéseké. Minden föld meg volt művelve, jöttek nekünk segíteni kaszálni a bátyámnak, vagy visszasegítette, vagy kifizette, de azért így volt az jobban, hogy eljöttek segíteni” (Adatközlő 6). Az itthon maradt szülők amellett, hogy építkeztek, gazdálkodtak, intézték a földek vásárlását a hazaküldött pénzből, a faluban több embernek is kölcsön tudtak adni. A húszas években az amerikai pénzből épült házak már vinkelyesek voltak, azaz L-alakúak, az utcafronton három ablakkal. Tetejüket palával vagy bádoggal fedték. A nádtetőt vagy a kikindelyi cserepet - ami nagyon nehéz volt - váltották fel az eternitpalával. A pala már az 1910-es évektől elérhető volt. Az amerikás házakban elöl két szoba volt, utána konyha, majd hátsó szoba és kamra. A ház alá pincét is készítettek. Korábban csak az udvaron volt verem. Gangos háznak is nevezték ezeket a házakat, ugyanis a tornácot cifrán faragott oszlopok és rács díszítette. A ház elé betonjárdát építettek. Ezekbe a házakba a nádfedeles közös udvarokból költöztek, amihez képest egy ilyen típusú ház nagyon elegáns volt. „Apám jobban csak pénzt hozott Amerikából, arra számolt, hogy építkezik, és a családnak otthont nyújtson, mert úgy volt ott a nagyapámnál, mint vő, és azért ment, hogy saját otthont csináljon. Földet nem nagyon sokat vett, csak a lakást építette, vinkelyes házat” (Adatközlő 11). Nem mindenki épített új házat, csak a régit alakították át: tetőt cseréltek, ledobták a nádat, és nagyobb méretűre vagy nyithatóra cseréltek az ablakokat, a korban divatos formákra. Az amerikások házukban a szobában cserépkályhát rakattak, és törekedtek a szobák lepadlózására is. Mindez függött az anyagi lehetőségektől, és előfordult, hogy csak a ház építése után évekkel került sor minderre - esetleg újabb amerikai munkavállalás során. Fürdőszobát-vezetékes víz hiányában - még aki 217
