Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

csavargyárban kaptak munkát. „Aki kiment, keresett állást, mentek, jelentkeztek: A gyárak elibe mentek és akkor kijött az a bász (boss), a munkavezető, most magát jónak látja, a másikat nem, a harmadikat igen, így szedték őket, apuka úgy mondta. És akkor bevitték, és ha bevált, megfelelt munkásnak, akkor megmaradt, ha nem, akkor elengedték. Három napig vagy meddig volt ez a helyzet, a próbaidő" (Adatközlő 7).

A nehéz és veszélyes munkákhoz sokszor kapcsolódtak kisebb-nagyobb, sőt végzetes balesetek is. A bányákban a metánrobbanások és bányaomlások szedték áldozataikat. Az acélgyárakban a forró acél miatt, másutt a veszélyes gépek kezelése, a nehéz áruk mozgatása közben szereztek sérüléseket, veszítették el végtagjukat vagy haltak meg magyarok. A kivándoroltak kiszolgáltatott helyzetben voltak, mivel az amerikai állampolgároknak járó baleset- és egészségügyi biztosításban nem részesültek. Éppen ezért már viszonylag korán, az 1880-as években létrehozták saját betegsegélyező egyesületeiket. Legismertebb talán a pennsylvaniai magyar bányászok alapította Verhovay Betegsegélyező Egyesület vagy bridgeporti alapítású Rákóczi Egyesület volt, és a különböző felekezeti alapon szerveződő betegsegélyező egyesületek. Egy nagytárkányi gazda egy alumíniumgyárban történt robbanás után olyan biztosítási összeget kapott, hogy abból a nagytárkányi és a kistárkányi legnagyobb gazdák vagyonát megvehette volna - mesélték a visszaemlékezők.

Több nagytárkányi lány dolgozott amerikai milliomosoknál cselédként, házvezetőként vagy szakácsként. Itt ugyan kevesebbet kaptak, mint a gyárban, ellenben kisebbek is voltak a költségek, hiszen a szállásra és étkezésre nem kellett költeni. A cselédkedést átmenetinek tekintették, amely jó lehetőség volt a férjhez menés előtti hozománygyűjtésre. „Anyám először a szivargyárban dolgozott, és aztán úgy ment el a nénémhez, aki egy milliomosnál dolgozott. És aztán innen került a szomszéd milliomoshoz, mert ezek összejártak, partit rendeztek, 60-70 személy is volt, mikor mennyinek, kelletett főzni. Anyámat is annyira betanította, hogy volt ott egy német szakácsnő és azt javasolta, amikor ment el, mert ment férjhez, hogy én ajánlom neked Júliát, hogy legyen ő a szakácsnő helyettem, és hát megszerették és onnan is ment férjhez az én anyám is. Akarták, hogy apám menjen oda, hát mi dolga lett volna! Csak parkot rendezni. Hát nem ment el, a munkát nem hagyta, mert többet keresett, no de itt viszont teljes ellátás volt, hát akkor nem mindegy? A fejemet a kőhöz, vagy a követ a fejemhez?" (Adatközlő 6).

A cselédek munkáját a Milady, azaz a ház úrnője irányította. Általában az amerikai ételek elkészítését követelték meg, de olyan hely is volt, ahol szívesen ették a magyar kosztot.

A gyárakban ellenben többet kerestek, és nagyobb szabadsággal is rendelkeztek az ott munkát vállaló nők. Szivargyár mellett egy kerámiagyárról is tudunk, ahol nagytárkányi nők dolgoztak.

A parasztokból lett gyári munkások különbözőképpen viszonyultak új munkájukhoz. Volt, aki hazavágyott a biztonságot adó gazdálkodáshoz, de volt olyan is, aki megkedvelte azt a rendszert, hogy hetente fizettek, és így mindig volt pén-213