Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
a kocsisnak: Addig ne indulj sehova, míg a nótámat el nem danolom. No, a felesége sírt, ott volt mellette, akkor eldanolta: Bús fellegek vándorolnak az égen, maradásom nincsen e nagy vidéken az van írva a bús felhőre Isten véled szülőföldem örökre Szülőföldem határidat itt hagylak Csak még egyszer tornyaidat láthassam Sugár torony ne nézz, ne nézz utánam Ne csalogass jól tudod hogy hiába Na azt mondja, Gyi! Most mehet le. Ez volt az a nótája annak az embernek, mikor ment ki Amerikába" (Adatközlő 2). Az 1947-ben kivándoroltak nótája a La Paloma volt (Midőn Havannában hajóra szálltam...). A második világháború előtt a kivándorlók hajóval tették meg a hosszú utat az Atlanti-óceánon. Az utazás a XIX. század végén két hétig is eltartott, majd lerövidült egy hétre, míg a harmincas években - a gyorsabb hajókkal - már négy nap alatt is átszelték az óceánt. A kivándorlók rendszerint a fedélközön, azaz a hajó gyomrában utaztak, a harmadosztályon. A fedélzetre csak néha tudtak feljönni. „Végig bent kellett lenni a hajóban, de minket úgy dobált a hullám, mint egy dióhéjat és hál istennek azért szerencsésen kiérkeztünk, úgyhogy nem volt semmi baj. No és mán hazafelé osztán gyönyörű idő volt, úgyhogy állandóan a fedélzeten voltam" (Adatközlő 6). A hajójegyet általában kölcsönből vagy jószágeladásból fedezték. A munkába állásuk után első dolguk volt a kölcsön törlesztése. Akinek nem tellett a hajójegyre, az sem ijedt meg. Az utazás árát ledolgozta a hajón, beállt fűtőnek. A hajók többsége a New York melletti szigeten, Ellis Islandon kötött ki. Az első világháború előtt volt olyan nap, hogy 10 000 ember érkezett Európából. Korábban a kivándorlók kihajózási helye a Manhattan sziget csúcsán elhelyezkedő Castle Garden volt. Ennek magyarosított nevét, a „keszegárdát” használták a kivándorlók az Ellis Islandre is, ahol megtörtént az orvosi vizsgálat, majd a bevándorlási tisztviselők kérdésein kellett túljutniuk. „A legalattomosabb kérdés a következő volt: ígért-e önnek valaki munkát Amerikában? - mert csak munkaképes ember léphetett amerikai földre, de a szerződéses munkások importálását tiltotta a törvény. A legjobb válasz a fenti kérdésre tehát az volt, hogy: Munkát akarok keresni - még akkor is, ha a rokonok vagy ismerősök már gondoskodtak az újonnan érkezőnek munkaalkalomról” (Tezla 2005, 91). A többséget a hatóságok alkalmasnak találták, és beeresztették az országba, de a kitoloncoltak szörnyű sorsa miatt a „könnyek szigetének” is hívták az Ellis Islande! 210
